Délelőtt 10 körül járhatott amikor Zoli elkezdett ébredezni az ablakon besütő nap hatására. A lakás egyetlen hálószobája majdnem tökéletes négyzet alakot vett fel. Az ablakkal szemközti fal mellett hevert a sarokban, egy viszonylag jó állapotban lévő, bár újnak semmiképp sem mondható franciaágy, ami bár felnyitható volt ágynemű tárolás céljából, gyakorlatilag az elmúlt 2 évben egyszer sem lett használva. Birtokosa ugyanis úgy gondolta fölösleges minden nap ilyenekkel elszarni az időt, inkább vett egy vajszínű plédet és minden reggel rádobta az ágyra, hogy azért az intim szféráját mégiscsak megvédje a látogatók elől. Na nem mintha rengeteg látogatója lett volna, illetve akit felengedett az vagy rokon, vagy már olyan régóta barát, hogy nem érdemes tettetni az agyát. Visszatérve a szobához, az ágy fejétől nem messze, az ajtóval szemközti falat egy nagy szekrény foglalta el, egészen a szomszéd falig. A szekrényen alul fiókok középen egy nagyobb polc, majd legfelül 3 könyvespolc foglalt helyet, ugyanabból a sötétbarna tölgyből legyártva.
Az ablak alatt egy világosabb, szintén barna szekrény volt, amit Zoli ugyanúgy mint a bútorzat nagy részét, a nagyszülei házából hozta be. Ez volt a ház kincsestára - legalábbis a tulajdonosa számára mindenképp -. Magában a kis szekrényben legalább 30-40 bakelit lemez és 100darab kazetta volt szépen abc-rendbe rakva, felcímkézve, persze többnyire másodkézből. A szekrény tetején állt egy Videoton hifi, ami valljuk be, kevesek öröme volt csak 93-ban, és erre büszke is volt a ház lakója. A tetején egy bakelit lejátszó, alul kétkazettás magnó, sőt egy kezdetleges EQ is tartozott a készlethez, amin gyönyörű parabolát rajzoltak ki az 50től 15kHz-ig terjedő csúszkák. Ezenkívül a szobában még az ajtó melletti kis falrésznél foglalt helyet egy apró, már tömeggyártott íróasztal, egy fekete lámpával és jópár papírdarabbal a tetején, valamint egy magányos virágtartó polc, és az ezen, plusz a szekrény tetején heverő hangfalak alkották a szoba berendezését.
A fiú épp a hasán feküdt, fél keze a párna alatt, a másik pedig az ágyról lógott le. Lassan mozdított egyet fején, és összeráncolta homlokát, majd még mindíg csukott szemmel maga alá gyűrte a takaró maradékát és balra fordult testével, hátát nekinyomva a hideg falnak. Egy apró, önelégült mosollyal adott hálát a hűtésnek majd laposakat pislogva lassan felült ágya szélére, lábai között még mindíg a takaróval. Fejét tenyerébe temetve fél percnyi armasszázs után hangos ropogások és sóhajtások kíséretében felkelt, és egy szál boxerban kisétált a konyhába.
A szobájából nyíló ajtón kilépve rögtön jobbra volt fellelhető, a már említett remekmű, ahol Zoli most épp a jó öreg Lehel nyitott ajtaja előtt állt, élvezve a 30 fokos hőségben a hűtőből kiáramló hideget. - Kávé, cigi, tej, cigi, kaja, cigi, tej, cigi. Ez kell most nekem, gondolta és becsukta a hűtőt, miután kivette belőle a zacskós Sole tejet, ami egy gusztustalan, ám praktikus kis zöld tartóban foglalt helyet, már megbontva. Ezután kivette a felső szekrényből a kávét, és a kellő mennyiségű víz hozzáadása után, életet lehelt a jó öreg Evrikába. Amíg meg nem főtt a kávé rágyújtott egy szál barna szofira és öntött magának egy pohár tejet. Lassan csöpögött már a fekete lötty, fennségesen égett műanyagszagot árasztva magából amikor befejezte a kistányér, a tegnapi zsemle, illetve a margarin kikészítését az asztalra.
Egy perccel később már a reggeli kávécigi kombináció csodás élményét élte át, majd az ébresztő elfogyasztása után nekiállt a tejnek és a vajas zsemlének, ki-ki pillantva az ablakon két falat között elgondolkozva azon, milyen szép és egyszerű is ez a Szombat reggel, és de jó lesz beülni a kádba egy újabb doboz cigi társaságában.
