csöndablak

Esőre áll. Nyitva az ablak, résre szól a szél szája is, a huzattal becsapja az ajtóm. Ülök a fal mellett, jobbra az ablak, ballra az ajtó, és nézek. A zeném hallgat. A kutyák néha kiabálnak valamit az utcán, vagy elhalad ugyanott egy autó, aminek a zaja továbbtereli a gondolataimat. Tovább ,de honnan? Kint üvölt a vihar előtti csend továbbra is. Tehát nem történik semmi és nincs semmi ,olyan ami elütne az átlagostól. Csak egy nap, talán húsvét van. Igen, több mint valószínű,hogy húsvét van, mert az átlagnál több tojás fogyott reggel.
Rászoktam nagyon, fehérjegazdag táplálkozás. Visszacsengenek, apróságok a múltból. Lezárt dolgok kalitkából rikoltanak felém, de én most elvesztem az égben. A szürkeségben, a szomszéd házak teteje fölött az ágak mögött, a felhőkben. Egy pillanattal ezelőtt repülőgépen voltam és néztem a felhőket. "Mintha photoshopban lennénk.." De ez csak csengés, valami rezgés, amit nem akarok valamiért elfelejteni.
Visszatértem, megint az eget nézem. Kinyúlt karok, szépek, lágyak érik a földet, ha az ég alját keresem. A cserepek lettek az ,hova lefekszenek a nap köpönyegei, ha megunta őket őnagysága. Meghozhatnák a jóidőt, meghozhatná a nyarat. Szálljon alacsonyabban, strandot, fürdőruhás alakokat akarok, rohangáló hátulgombolósokat homokozólapáttal a Balaton partján. Kiéhezett lettem egy újabb nyárra, egy újabb szépre, jóidőre.
A horgony visszaránt, felkaptam a fejem, lent bekapcsolták a porszívót. Mellkason vágott a hangja, aztán el is hallgatott. Áramszünet.