csöndablak

2008.03.19 Szerda
"Csinálj olyat, hogy másnap szégyeld, hogy vele kefélsz,és más nevével..." Ez a szám jár a fejemben már napok óta. Sok minden megváltozott, de én nem. Én mindjárt elindulok melózni, tekintve,hogy még mindig ugyanott, ugyanolyan beosztásban vagyok. Annyi idő, még nem telt el.
Sokáig képtelen voltam írni, most is nehezebben jönnek a szavak, mint szoktak. András, születésnapja volt tegnap. Az az új csaj, meglepően jó házigazda volt. Próbálnom kellene rendszert vinni a dolgokba, de még elég kába vagyok. Mióta Misi eltűnt a színről, András próbálta átvenni a szerepét. Tényleg érezhető volt ez ,a társaságon belül. Tegnap is, a születésnapos, kezdte el hazahordani az embereket hajnalban, és képes volt arra,hogy ne igyon a saját partiján. Mikor a srácokat eldobta, akkor indultam haza, na de ugye a rendszer, meg amire emlékszem.

Tegnap reggel, András hozott haza. Nem voltam részeg, de ő húzta be mögöttünk az ajtót. Szóra sem érdemes az egész, jó volt, szép volt köszönöm, és a következtetés, körülbelül annyi ,hogy amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra, mert meg fogod bánni. Talán Kata óta, próbálom elérni, hogy a reggeleim úgy legyenek tökéletesek, hogy ha mellettem ébred valaki, jó legyen. Rajta kívül még nem sikerült senkinek. Lehet nem is fog, de talán így kell lennie. Az igazi vagy a félig igazi, vagy az aki jól játsza az igazit, az majd pont úgy fog viselkedni, hogy jó legyen. Nem kaptam telszámot, mondjuk nem is kértem. Nevet mondott, de nem emlékszem.

Alighogy kiengedtem, elindult a napom. Beengedtem a gázszerelőt, vagy kéményseprőt, nemtudom mi a különbség már...Talán a ruházat, mert a kék nem feltétlenül fekete. Megnyugodtam, mikor mondta,hogy nem régiben lett helyrehozva a kémény, szóval ez most csak rutinvizsgálat volt. Annyit röhögtem rajta,ahogy magára hagytam a fürdőszobában és kereste a villanykapcsolót. Szerencsétlen.

A buszút kiesett. A meló körülbelül annyit változott, hogy kaptunk ,egy nagyobb külföldi megrendelőtől valami szerződési ajánlatot. Nincs hozzá közöm, jövőhéten fognak jönni, hogy aláírják a papírokat. Talán még a fizum se fog változni, sőt biztos. Szóval, a gépeket mozgatjuk át, helymegtakarítás végett. Szétszedjük őket és a böhöm vackokat pár méterrel odébb újra öszerakjuk. Van egy figura, aki felügyeli az egészet. Valami mérnök, aki meglobogtatta pár hete a diplomáját és elhitték neki,hogy ért ezekhez. Hár rohadtul nem ért hozzá, és még egy elgurult anyacsavart nem rakott keresztbe egy csavarhúzón...Mindegy.

Azt hiszem az a lehetőség,hogy bekockulok, ki van csukva, zárva szóval lehetetlen. Egyrészt azért, mert ma reggel behalt a harmadik winchester is, szóval a sorsom tiltja az ilyesféle dolgokat. Kész.

Hazaértem, becsuktam az ajtót, levetkőztem, és irány a zuhanyzó. Nyakig olajos vagyok, és a melós göncöm úgy ahogy van, melós már. Új cuccokat kellene vennem, talán új cipő, pár nadrág, egy ing se ártana. 11 óra és András azt mondta,hogy az utolsó körben ,majd beugrik és elvisz hozzájuk.  Egyre többet gondolok Misire, mivan vele, hova tűnt. Zavar,hogy úgy érzem, csak nekem hiányzik igazán. Tényleg, a többiek mintha bólintottak volna, hogy eltűnt és ennyi. András is, nem említette soha, hogy mi történt. Szó nélkül átvette a szerepét, és most próbálja úgy rendszerezni az életét ,ahogy Misi csinálta.
Nem tudom ,hogy hogy fog ez neki menni. Lehet rosszindulatú vagyok, de ő akkorsem az. A régi életét kockáztatja azzal,hogy másnapos,félrészeg, részeg és totál kómás embereket hurcolászik a hajnalodó városban. Barátnője van, nemtudom,hogy ez ,hogy fekszik neki. Mindegy, nem az én problémám.

Felöltöztem, aztán átgondoltam a dolgokat. Mindent. Ha Kata ott lesz, úgy is ott lesz. Majd rámosolygok ,ahogy eddig, aztán hagyom ,hogy valaki más találjon rám. Megjött András, kopogott én kiléptem ,zártam és elindultunk. A BMW jó dolog. Odaértünk, és elcsípték a születésnapot. Hatalmas gratulációk ,és alkoholmentessel koccintott. Mondta,hogy még se koccinthat ásványvízzel, vagy energiával.
Kata ott volt. Egyedül. Úgy hallottam ,hogy kihúzták a falból a drótot, valszeg ezért nem jár már a kórházba. Nem ébredt fel. Andráson nem látszik. Viszont a csaj, hát ránézek és látom, hogy megviseli András helyett is a dolog. Ilyen, ha az ember szerelmes? Nem, nem hiszem, akkor menne utána, ha igazán szerelmes lenne. Nem hiszek, benne de olvastam valahol, hogy az igazi szerelem ilyen. Olyan megfogalmazhatatlan, és olyan, önzetlen. Még önző emberek között is.
Odamentem hozzá, köszöntem és próbáltam beszélni vele. A harmadik 'aha' után, ott hagytam. Nagyon felhúzta az agyam. Az arcár volt írva,hogy gyűlöl, hogy mindenért én vagyok a felelős, hogy szemét állat vagyok, és csak azért tűr meg, mert nem tudok előle annyi levegőt elszívni amennyi sérthetné a magánszféráját. Tökmindegy szóra sem érdemes, vezesd csak le rajtam,hogy kisiklott az életed, de ha ez vígasztal nekem sem jobb vagy könnyebb.
Mivel, a banda nagy volt, az agglekény lakás hamar megtelt. Így volt kit hurcolászni. Volt kinek taxit hívni, vagy ha sürgősebb volt, Andrást volt miért beültetni az autóba. Az a szóvicc, vagy mondás, nem volt annyira poénos...szóval,hogy a detoxba az első út ingyenes. Egy szart ingyenes. András perkált, azzal jöttek vissza a srácok,hogy nem volt kevés és helyben fizetett.
LÉnyegében ez alatt a kaland alatt, ültem le a nője mellé. Olyan rideg egy cédát én még nem értem. Olyan szintű elutasítást, és hidegséget volt képes árasztani, hogy az hihetetlen. Csak beszélgetni akartam, azt hiszem .De ez is gyorsan behalt.  Kata befordult,  ez a csaj játsza az úri hölgyet én meg égetem magam. Dehogy hajtok, eszembe se jutott.

4 felé kezdődött el a szétszóródás. Aki kellően kómás volt, azt taxiba ültették, és elküldték haza, aki máshogy volt kómás azt pedig András vitte. A lakás egész jól tűrte a kiképzést, jut eszembe, a könyvtár zárva volt.
Hazasétáltam, hol busszal, hol villamossal, de végülis hazajutottam. Azt hittem halálra fogok fagyni. Tényleg beteges ez az egész, hogy megfutamodásból sétálok. András felhívott,hogy hol vagyok és ne merjem eljátszani,hogy nem mondom meg ,mert beszélni is akar velem, és ilyen hidegben nem lenne érdemes megfagyni merő szórakozásból.
MOndtam neki,hogy a beszélgetésre sort kerítünk, de én most fejetszellőztetek.

Nem találom a helyem, nem találtam a helyem. Hiányzik Misi. Péter néha felugrik és mesél az asszonyról. Most megint probléma van. Az a probléma,hogy nincs probléma, és hogy az ő véleménye szerint, unalmas lenne az élet, ha meg tudná érteni a nőket. Bólogattam, bólogatok én mindig, de zavar,hogy nincs itt az az ember, aki nem köti az orromra a világról alkotott véleményét ,csak ha kérem és akkor is csak úgy,hogy ne érezzem tehernek, vagy rászorító jellegűnek. Nem jó nélküle ez a társaság, vagy én nem vagyok már, jó bele. Meg kell keresnem, vissza kell hívnom, mert ez így nem mehet. Egész reggel ezen gondolkoztam. Ezen járt az agyam és annyira kikapcsolt, hogy nem is gondoltam, másra, arra,hogy minusz van,hogy gyaloglok, hogy milyen romantikus lenne a fagyhalál, és mennyire nem sajnálna senki ,ha nem lennék. Az is visszatérő téma nálam,hogy ki lenne ott a temetésemen. Nagyon morbid gondolat, de mégis, ki az aki, úgy lenne ott,hogy nem a röhögés, nem a céltalanság, hanem valami több az ami elhozza. Mindegy, egyszer majd úgyis kipróbálom, csak attól félek,hogy nem fogom látni.

András pár napja nagyon megsértett, felajánlotta, hogy kifizeti a lakásom törlesztőjét. Nem éreztettem vele, csak bólogattam, hogy nem, de még gondolkozom rajta, és esélytelen, mert mégiscsak az ,de most komolyan. Miért gürcölnék, miért melóznék, ha enyém lenne a lakás? Miért küzdenék ezután?

Indulok melózni. Rájöttem valamire. Okozhat az is örömet, ha a körforgás része vagyok. Majd este még...