Mikor finoman beáramlik a tüdődbe. Nem fáj a torkod, nem köhögsz, csak beáramlik és mintha érintés nélkül siklana és selymes lenne úgy kényezteti a belsőd. Nincs ridegség, nincs hideg sem. A nyáréjszaka néz téged, és te csillagos egét bámulod. Ott ülsz az ablakban, lábad a semmibe lóg és élvezed,hogy nem fázol. Mindkét szárnya nyitva van. Mindkét szemed csukva van aztán és ha feltámad a szél, a füstöd a világ végéig űzi.Beleszívsz, kitartod, nézed, kifújod. Beleszívsz mégegyszer, eltolod a párkányon és az apró fekete pötty része lesz a képnek. A csikk elszáll a kezedből. 'Mintha, mindannyian, csak csikkek...'
Macska mászik el a párkány alatt. Átbújik egy bokor ágai között és átvág a teraszon. Mosolyogsz, nyugalom van és ő is szabad, én is szabad, te is szabad, minden szabad. A nyár erről szól.
//Ajánlás: Kowalsky - szabad rég , AFI - 99 red balloons , Aerosmith & Run DMC - Walk This Way//
Ablakban ülve,nézegetve, éjszaka
2008.04.06. 00:46 - freeeyes
Címkék: fikció rólam elvont
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr9413105
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
