6.
Ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor tudom, hogy rövidtávon magam ellen cselekedtem. Hosszú távon ,jót tettem magammal, ezt is tudom és azt is, hogy még hosszabb távon úgy kiszúrtam magammal, hogy az már művészet.
-Te már ne haragudj...-szóltam gyorsan mielőtt még végigvetné magát a padon, közben a rögtönzött bemutatkozás után ízlelgetve a nevét.- Bogi, ugye?
-Igen. Mi az?
-Igazából...Ha jobban belegondolok, az a pad el fog dőlni.
-Tessék?
Ez volt azt hiszem az első lépés a felé, hogy jó tegyek valakivel, hogy ne az ölemben kössön ki és képeljen fel ,amiért rossz helyen vagyok, rossz időben. Aztán kitámasztottuk valami faággal a pad lábát és elköszöntem tőle. Visszamentem a többiekhez és elfeküdtem az üresen hagyott törülközők perifériáján. Nem hagyott bennem nagy nyomot a találka, bár a név valahogy a nyelvemen maradt és magát ízleltette velem. Érdekes.
Este volt már, azaz közeledett a holt idő, amikor mindenki hulla fáradtan bemondja az unalmast és megint itt éjszakázunk. Ez idő tájt vettük észre a viharjelzést a másik oldalon ,mire septiben össszeszedtünk magunkat és elindultunk a busz felé. Mikor kiértünk a strandról, akkor tűnt fel a nagy fehér folt hiánya. Mármint a buszunk elpárolgott. Ez volt az a pillanat, amikor kerestem magamnak egy szimpatikus betondarabot a sín mellett ,ráterítettem a törülközőm és végigfeküdtem rajta.
Lázálmomban egymást kerülgették fénylő foltok és lángoló szempárok meredtek rám a mellettem elzúgó vasúti szerelvények ablakai helyett. Fülledt ,szájszagú kallerek üvöltöztek róluk és sírós hangú denevérrajokat kergettek szét sípjaikkal ,ha beléjük fújtak. Remegett a levegő a feszültségtől és csukott szemmel sem volt nehéz rájönnöm, hogy mi zajlik a világ másik oldalán ott, ahol akár le is ugorhatnék akkor se lehetnék nagyobb mártír mint a srác, akinek elvontatta a rendőrség a buszát. Rövid álmom végén velős pillantást vetettem a többiekre, akik a helyszínre hívott járőrrel folytattak éppen mélyenszántó beszélgetést. Kellett neki rossz helyre parkolni. Gondoltam még a nyakamba csavarva a törülközőmet a közelgő viharra gondolva léptem oda a többiekhez. 'Indulni kéne, mert mindjárt szakad.' 'Mehetnénk akár taxival is.' 'Meg fogunk ázni.' 'Apám ,meg fog ölni a kocsi miatt.' és még hasonló beszólások röpködtek az aeterben, amíg el nem szántam arra, hogy elinduljak.
Jó másfél óra sétával később mind a hárman megérkeztünk. Körülbelül húsz perccel azután, hogy elindultunk elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntenék. Finom nyári zápor volt és azzal vígasztaltam magam és két sorstársam, hogy fürdőruha van rajtunk és ennél rosszabb már nem lehet. A szálláson arra számítottam, hogy a többiek már megérkeztek, de sehol senki.
Behajtottam magam mögött az ajtómat és teljesen átázva ültem le az ágyammal szemközti éjjeliszekrényre. Fáradt,megviselt, gondterhelt egy picit és nyugtalan. Gyűjtögettem a szavakat és közben magamon mosolyogtam, magamban. Jól telnek a napok, de igaza volt annak, aki azt mondta, hogy a nyár lehet ,hogy pihenésre való, csak ritkán sikerül, hogy az ember ki tudja pihenni magát. Aztán valamelyik kósza gondolatmenet végén feltápászkodtam és gyakorlatilag letéptem magamról a rámázott göncöket. A táskából előkerült egy tiszta törülköző ,egy tusfürdő ,egy borotva meg valami arcszeszszármazék egy kis átlátszó laposüveg alján. Magam köré csavartam a törülközőm és már épp beléptem volna a fürdőbe, mikor kopogtattak.
-Itt vagy?
-Itt.
-Bejöhetek?
-Épp fürdenék.
-Visszajövök később.
-Fontos?
-Nemtudom.
Rövid eddigi ittlétem alatt, azt hiszem most először tényleg be lett csukva belülről az az ajtó.Ezen agyaltam másnap ,amikor a taxiból kiszállva lomhán, másnaposan és üdén megpróbáltuk megközelíteni a strandot, meg azon, hogy vajon üres lesz e a pad, amit tegnap helyretettünk. Már akkor megvolt azaz érzésem, hogy az a pad, még sokat fog látni belőlem.
