Lassan visz le, követ a zúgás, a vállam fölött néz felém. Szinte hozzám ér, de ő csak egy ígéret, egy árny aki fentről szegődött mellém. Lassan ismerős lesz csak a levegő, egy távoli hang, egy ismerős illat ahogy mélyebbre visz és magába olvasztja testem kontúrját a fehér neonfény. Oldalról sötét fal, maga az éjszaka fala kísér, lágyan bontva meg a szürkeséget ,elontott csarnokok között ,mély mord búgás ködbe vetít oszlopokra teremtett cseppkőtornyokat. Hang cseppekben csurran, folyik a légbe felfelé száll a gőzzel feltör ,elhalkul. Bámul most rám ezer szellem, vidoran ki a világ elől a föld alá rejtezett.
Mozgólépcső
2009.12.13. 22:29 - freeeyes
Címkék: fikció kísérletezős
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr241595353
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
