Az annyira könnyű zavar, most pont arctól arcig araszol. Szemtől szemben tétován, vár és boldogan szimulál halált, de a szimultaneitás két irányba indul tovább. Egyidőben ketté szakadt, ahogy dobban úgy kacag, kepeszt, keres, kutat és nem talál. Kedvenc korty és pusztán a spontaneitás hatására a harag fut át a boldogság vállán. Mindennemű akarat, keverd össze s ez alatt majd mást értek én. Félre, de nem problémás. Amibe beleeshetünk a függönyön átnyúlva érzett éleken , most úgy tűnik bennünk vannak már.
Villámlik és mennydörög, a mélyben viszhang nyílik a földből, de ez csak ismétlés nem válasz.
