Fel is út, le is út. Csak tovább, csak tovább. Előre így, egyenesen úgy azt hiszem indulok én is, nincs mi itt maradna mögöttem itt hagytam mindent mi volt, mi régen kellett.
Elindulok aztán, dimbes dombos tájon új világban látom majd azt amit vártam megtaláltam. Kerítésen lógnak majd kíváncsi szemek, távoli tájról távozott néma idegennek látnak majd engem, vigyáznak majd rám a csillagok hisz vannak fent is, lent is kik igazán szeretnek.
Aztán egyszer ,ha újra erre járnék becsöngetek a kapun, az ablakon bezörgetnék megnézném ,hogy ki az ki itt él, ki az ki itt élt és elmondanám ,bár soha ne hagytam volna el szeretett hazám.
