Kedves Csöndablak olvasók!

Ez egy rendhagyó poszt lesz, még azokhoz képest is amiket tőlem láthattatok. Igen, múltidő.
Hónapok óta küszködök megint a sokak által alkotói válságnak nevezett valamivel, ami galád módon az arcunkba képes vágni, hogy "barátom márpedig ez neked most nem megy". Eddig sem voltam rendszeres és hiperaktív író, nem úgy mint freeeyes barátom aki egyedül cipeli hátán ennek a csodás oldalnak a terheit:) (respesct), de most úgy döntöttem hivatalosan is visszavonulok. Elég volt a hónapos hallgatásokból és az - általam legalábbis - várva várt posztokból, és bár nem mondom, hogy örökre de "letészem a lantot, hadd nyugodjék...".

Ez a döntés, valahol legbelül már érett bennem egy ideje. Még mindig vannak bennem dolgok, érzések és mindenféle miazmák amik klaviatúra csattogással próbálnak kikívánkozni, de úgylátszik a kezem már nem olyan mint régen. Vagy ki tudja, talán nem is a kezem az ami annyit változott.
Nemrégiben újraolvastam pár régi bejegyzést, hogy összevessem a mostani próbálkozásaimmal. Mert igen, akár hiszitek akár nem, nem csak a lustaság miatt nem jelennek meg postjaim. Én próbálkoztam. De amiket most írok messze nem érik el azt a szintet amit korábban képes voltam produkálni, és nem vagyok hajlandó - már elnézést - szart kiadni a kezemből. Sok a nem publikált poszt, még több a le nem jegyzett gondolat. Így vagy úgy, elértem arra a pontra, hogy hivatalosan is bejelentsem nektek - de talán legfőképp magamnak - abba hagyom az írást.

Köszönöm szépen a rengeteg bíztató szót, a kevés kommentet:) (najó, élőben azért elmondtátok a véleményeteket ha sokat lógtam a nyakatokon), és a freeeyes bosszantására toplistára kerülő, hónapos csendeket megtörő írásokat!

Éjfélkor még jön az utolsó darab. Legalábbis egy korszak záró!
Még egyszer köszönet mindenért!

Sziasztok!

 

U.i.: Hey Freeeyes... bro fist! Neked külön kösz, most már csak a tieid;) kapd el őket!