In medias Res
(egy hónap késéssel)
....
-Most mégis mi a büdös francot vártál, hogy majd ezt is csak eltűröm egy rohadt szó nélkül?!?! Ne nézzél ilyen kibaszott értetlenül, esküszöm ha két különböző kromoszóma lenne benned már megütöttelek volna... úgy látszik apád nem tette meg elégszer. Bár jogos... nem is tud az egészről!
- De én..
- Mit de te?
- Mégis hogy bírsz velem így beszélni?
- Mégis hogy bírsz elém állni mindezek után mi?!! A kurva életbe, mit nem adtam meg neked, mi nem volt elég? Engem kell baszogatni amikor a szívem lelkem kiteszem, hát bocsánat, hogy vannak barátaim is...
- Nem, ezt nem érted, nem ez volt a baj...
- Naná, hogy nem ez volt a baj, az volt a baj, hogy én naiv barom azt hittem mivan aztán mégsem. Azt hittem van benned valami, és azt, hogy bennem is van annyi, hogy ezt előrángassam belőled. És tudod, én szerettelek. Az isten szerelmére még mindig szeretlek te szerncsétlen! Egyálntalán nem látod, hogy mit műveltél igaz?
- De lát...
- Ne bólogass meg helyeselj itt nekem az isten szerelmére.. te úgyis hiszel benne. Állítólag. Bár ahogy nézem ez a 10 parancsolatos dolog nem nagyon jött át.
- Neyl, én...
- Te? Te mit Rebs? Inkább hagyjuk a rákba az egészet... Élj boldogan ha tudsz helyettem is. Nekem ez nem fog menni. Egy darabig biztos nem. Bocsi, szia pusz...
-....
