A felhőkön túlról rámmered az ég. Gyönyörűszép sorsokat rajzolnak belőlük csillagos szemek és én elégnék bennük. Velük vagyok most, hogy róluk álmodom. Szórakozott pillantással elejtek egy szót és kettőt találok helyette. Szerencsés szelekció gyümölcse képpen újabb, rózsafelhők úsznak át az égen és múltról mesélnek nekem. Hogy reccsen a deszkapalánk és egy lány nem reszket tovább a sötétben. Átöleljék őt, erre vágyott mindig és megtenném, de nem én, nem mi vagyunk már. Annyira szép, kimondani is borzalom és abszurdum szavak csúsznak verítékképpen a hátamon. Csak gondoljak rá, csak lássak bele egy kis szentimentalitást és libabőrös leszek. Kire gondolnék ilyenkor, ha nem rád?!