...majd aztán Isten, hátad mögött megállok és akkor kopogtatni fogok. Gondolatokkal elárasztott falukban, kiontott falakon ülve világtalan házak porhüvelyében, otthont találnék neked. Csiszolnék sok apró kavicsból szálfa oltárt rajta öntött vasból fémpántokkal tálkát s benne vérem neked áldoznám fel, te láthatatlan Isten, kinek háta vetett ágyam, roskatag álmom nekem.
Vágyálmaim között, sorra járnám útjainkat. Gondosan megtervezett menetben levezényelt sorsom útvesztőit alagúttá tenném, a gyeplőt a kezembe venném és visszapörgetném, újból megtenném, elfelejteném hogy volt máshogy. Csak hogy tudd, egy teremtés is lehet más és jobb, ha nem hibáztál akkor mikor lucifernek nem adtál re-tourt.
"Megszületett a nagy mű, yess a gép forog az alkotó relax"