Pengeszélen, ég az égen a föld délibábként a Föld hátát veri, apró cseppek, apró-cseprő színek pettyekben a mennyeket érik.
Vertikális irányokban fekszik már a horizont, átlátszatlan forradásban bőrből vérpatak csorog. S most a fényben égszínkék csillogásban rá árnyékot vet a hangtalan fém, ezüst patak, tó partján már csak a mélyben macska-kövön töri magát össze a koponya csont.
Lágy dallam súgja ; vissza már nem térhetek, lüktet bennem a bosszú, bennem kazán kezemben lapát hordja rá bűnömet, szenemet lelkiismeretem nem ismert még ily gondos kezeket.
Talpalatnyi életemből maradt egyetlen fejezet, kitépett lap egy testből mi elveszett ,s a Temze volt ki örökre nyelte el.
"There was a barber and his wife and she was beautiful..."
