Messziről hörög, itt zörög, a palán kopog és csörög és reszket az üveg hol e zaj éri, mert itt van, a vihar ideérzi, jöttének ideje van.
Eltolja maga előtt a lehullótól már tiszta tömeget, ott rohan, itt érzem, ott szakad itt pedig nagy sóhajjal készül fel, kitárja felé nyújtja karjait a természet.
Hűvösre jár, a teraszon ott kopog lent pedig még csak rányomta csöndes,néma bélyegét a tájra, mindjárt, velőmben érzem hogy rászakad az ég a Földre.
