csöndablak

A parton sétáltam éppen, hallgattam a tengert. A láthatár messze tűnt ,mikor a semmibe fúrtam a tekintetem és el is nyelte a világ vége a szemem láthatárát. Mint egy óriási zárt száj vagy egy pillantás után a lezárulás pillanatában megdermedt írisz és szembogár közötti…

pengeélen táncoló elszarusodás.gondosan ápolgatod. bő vízzel itatod, fénytől védett, hűvös helyen tárolod.... de a végén úgyis megkopik a széle.skicc... csordogáló vér az arcodon.. először csak csermely, majd patak. végigfut a torkon le a szívedig.... az álladról csöppent…

A vetítőArccal előre a világra, másik képet vetít. Hadd lássa más is, ezért körbenéz és visszafordul a látszatot szemlélve azt amit teremtett. Megteremtette önmagát, látja a valótlanban a valóst, látja a semmiben azt a valamit, ami hátha megbújik. Néha egy-egy izom…

kicsi rém gyertyátazt hiszem viasz csöpög csöpögkicsi rém gyertyáttámaszt látom miazketyeg ketyegkicsi rém gyertyátfogyaszt el éppenteljesen, teljesenkicsi rém gyertyátlép át tovalibbenmegette,megettekicsi rém gyertyátcsonkát rág mégvasfoggal,vasfoggal

Rúgja a port a srác és vár, hogy végre leessen rá valami fehérség. Keresi a felhőt az égen ,de még mindig csak kék az ég. Hiába villámlik, hiába zúg most felette az a zöld mennyezet, megálmodta akkor is ,hogy ha nem lehet irányítani már semmit sem csak esett. Sétált csak ez…

Néma rémem falak közöttCsak szeretnémhogy tudd hogy néha velem is van ilyenhogy a szél átfúj a bőrömönmert ha kella hóban én elfekszemhideg a szememetmeg is érintia számonha néha a csókot meglelemakkor már úgyis a mindenemtélbe fordultamőszből fehérbe pont ennyire...és…

Lássuk, hogy mit látsz. Csak állsz és az ajtófélfának dőlsz. Nem hiszed el ,ezért máshol jársz. Keresel egy nyugvópontot. Legtöbbször bejött, ezért most is, az emlékeidhez nyúlsz. Oda menekülsz. Hirtelen tiéd lesz, minden emberi lény általános és Isteni hatalma, az az uralom,…

Suhanásban, úton mint a jég. Ujjal mutatok a semmire az ablakon túl, zavarok? Ülésen ülve, közeledik, vakít. Elhaladt, becsukott szemmel nézek át a pillák mögé, megálljt parancsol. Rágyújt, finoman, gyorsan halad előre, elpöccinti. Átugrott cselekedet, megtartás, égő…

Fertájórányi jóreggelt séta.Valószínűleg ez lenne az a nap amikor nem is kelnék ki az ágyból, ha egyedül. De ma mégis. Mert mégsem.Kellemeset beszélgettünk... ma is... majdnem ma sem.Beszélgettünk elbeszélgettünk... el beszélgettünk egymás mellett. Burokba zárt valóság.…

Gazdátlan test mászkál az utcán. Fel és alá gombok követik őt, gurulva ,míg őket cérnavesztett szálak próbálják behálózni. A test néz ,szemével pillog, aztán megy. Üres a tekintete, nincsen lelke, nincsen tudata sem, csak valami ami hajtja előre. Rövid, barna hajába bele,…

Az utca fénye sütött be az ablakon. Narancssárga aranyfolyó mosta ágyának királyságát és rettegett az úr a vánkoson, a dunyha alatt ,mert ismeretlen rém nézett vissza ,ha a szekrény ajtaja megnyikordult és végtelen mély száját felé nyitotta. Fele királyságát adta volna…

Nézem a táncot, látom az arcot, remeg a kéz. Látom a léptet, hallom hogy lépked, nem teszek semmit. Rezzenéstelen arc, holdfényben égőn szenvedő, messzeségben dalt zengő méla romantikus. Mindkettejük ilyen, s az égitest felett, egy apró szúnyog zúg csak kellemetlen, de tücsök…

A temetés utánNagy levegőt fújt ki, nagyot nyelt aztán jelt adott magának és kilépett a mellékhelyiségből. A hirtelen beált csöndben ketten, érezte amint a kezdeti pír átveszi az uralmat bőre alatt, hogy aztán a kezdetleges megilletődésből átválthasson valami egészen másra.…

 TitanicEgy süllyedő óceánjáró a világ.Ha élni akarsz, kövesd a patkányokat.

Olybá tűnt éjszaka van, a megállapítást újabb követte és így lett valami egészen más a sötétből. A lámpák fényei egymást követték az utcán. Narancssárga színű, ezüstös ragyogás volt az őszi estében. Nem történt semmi, a lába vitte előre és a kalapok karimája,…

Minek kérsz tanácsot? Mert nincs jobb dolgod? Akkor csak mondd el ami épp bánt. Akkor megvígasztallak. Azon nem kell hiána törnöm a fejem. Nem kell kitalálnom, hogy neked mi lenne a jó, de beleszőjjem az én értékrendemet is, na meg nem kell mindezt szabatosan, de neked is érthetően…

Nem volt egy különleges este, nem is volt egy különleges nap.A párna ahogy a testemet leste puhán szolgáltatta a szebbnél szebb álmokat - de aztán félbeszakadt.Meghalt egy pillanatra az álom, s szánom bánom, számolom de máig rámolom a dolgokat és mégsem értem, hogy miért is…

üresen állok mindennek háttal veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással megfejtesz mindenkit jófej vagy mégsem vagy jól tátongó ember veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással jobb lesz ma álmodban jöttem a hitedben hinni és soha semmit nem…

Fényes csík a táblák között. Pók a falon, potroha alatt a suhanó plafonon a változatlan világ. Körbe ,körbe jár kicsit száll a minden, kicsit mintha remegne. Elszámolnék magammal, ha lehetne, de szeretve ölel a szerencse szerelme és míg hír érkezik valóra válik a rosszindulat.…

Menekülés a búból a búba, valót látni a múltból a múltba, kár hogy jelen. Nem tesz semmit, csak felszáll a falra,ott pillog kicsit, aztán dalra fakad. A színek zenélnek vele, szárnyáról színek csorognak a le fele és kontúrt festenek belőle magukból a viaszos földre. Illanás…

Mondhatnám ,hogy nem vagyok ilyen, de az embert a tettei határozzák meg...Most ,hogy itt állok önök előtt..."ez szar.."Meleg szobában ül, túlfűtött levegő, párás ablakok. Izzadt közöny és ő a klaviatúra fölött. Nehéz volt megfogalmaznom,mert könnyeim…

Homlokát a térdének döntve ül, hátát a bejárati ajtónak támasztva és a műpadlót nézi. Két órája van ebben a helyzetben és csak van és próbál vagy nem vagy csak tőmondatokban gondolkozni. Lelassulni, átirányítani valami egészen másra a feszültséget a világában már…

Fekszik az úton rohan a sötétben karrog néha kevereg és szeme elnyeli a bogarat a fényből a cseppet a szélvédőn ploccsanást hallat a kis halál. Aztán elfújja ,nyomja még a szél és sodorja füvet a kezében tekeri erre és arra és a bélből a karba, tartja a húron a kezét mert…