csöndablak

 Valahonnan messze, nagyon nagy távolságból szól egy hang. Színes szavak, tova szállnak ágakba-bogakba bújnak el. De tovább fújja őket, szétrebbennek tőlük a megriasztott égi állatok mind. Borús lett tőlük, ráncolja a homlokát és mindjárt a Napnak vége a műszak végén…

 Szembe jött, eszembe. Nélküled már nem is pörög, csak körbe, körbe jár nagyon lassan. Egy helyen vagyok velem, hallgatom a hangom. Magnóra mondtam és olyan ironikus, ahogy kinevetem magam. Már csak pár nap, pontosabban kettő és kinyitom az ablakot. Aztán ha erre gondolok, most…

 Az a hang, in medias res, nagyon úgy tűnik hogy ha volt akkor elveszett. A most érvényben lévő érzésektől nyílt lettem és kellően zárkózott ahhoz, hogy bevalljam magamnak ha azt akarom, megint húr legyen foglalkoznom kell vele. Érintés nélkül nincs rezgés, nélküle nincsen…

  Először csak egy apró tűszúrásnyi érzés. Aztán imbolyognak a fények. Elsüti lassan az összes lapot, minden az asztal testén van már,ott hever. Az egészet, mindent ott érzed és úgy lüktet. átadja azt a valóságot, te jeleníted meg, magadban és nem fogod tudni…

 Elhessegetett felhők rohannak el a horizonton délnek. Mindegy, hogy merre mennek, csak menjenek már. Túl sokan voltak most hirtelen ahhoz, hogy egy álom havában kellemetlen testet öltsenek. Fáradt lettem, nem pihentem pedig aludtam, ez van, leszek inkább ébren, amíg meg nem győzöm…

 Azt szeretik benne, hogy erőt ad. Beleélhetik magukat és megújulással kecsegtet. De én gyűlölöm. Maga a pozíció, amiben az embert feltüntetik, a lehetőség maga bizarr és émelyítő,idegesítő ahogy kicsavarodik magából a jellem és a lehetőség szerint színes, a másik…

 Ha kilépett az árnyékból, testét nem nyeli el többé semmi. Magába szívja a fényt és sugárzó bőréről, mint mesékben lépnek le apró tündérek ragyogásban. De még a sötétben bujkál s bár gyönyörű, ronda béka a láthatatlan, ismeretlen világban. Ott senki nem lát…

 Síri csönd van és ezt csak néha töri meg. Elhaló, göcsörtös színen befejezetlen szavakat duruzsol egy rádió. Csak ő kiabál úgy. Valahol egy lámpa izzója pár pillanatra életre kel és míg megállva bámul a legkisebb mutató ez óra alatt a világ egy mozdulatlan…