csöndablak

 Egyetlen hangot hallok csak és lángol a világ. Két lábam, mint piszka a tűzből, a jéghidegből a valóságba ránt. Szeretnék én lenni, de úgy éget, mintha nem is volna, mintha a volna az égből pottyant volna alá. Elvitte a víz, azzal együtt esett, zuhant. Testnek…

 Jégen csúszkál egy idegen, közeledik a fény felé. Számunkra messzi földről jött ő, számára messzi ami nekünk közel. Fehér subája, fekete botja van neki-úgy hisszük- borzasztó dolgokat tehetett vele, s ezért -" a botos jetire "- csúnyán sandítunk mikor…

 Jeges úton vezet előre s amit látni kellene, elfedi, elfújja hó alá temeti. Azt mondják, a három ágú fától északnak visz egy út a jég hátán, a tundrán egy jobb világ felé. Azt mondják, csak jól kell választani és ez irány elvisz a zöldbe, a nyárba a nyugodt, békés…

 A furcsán nehéz cserepeken meg-megroggyan a hó lába, karikát vet rajta egy szikra és a mélybe ugrik utána. Így csupaszon a téli időszak bohó fényei fáradt tekintetükkel a csillogó cserepeket lesik: így lett feldíszítve, kivilágítva. A hóban nyomok vezetnek…

Ezeknek pont elég a szőke haj. (A szín tetszés szerint módosítható.) Látszik rajtuk, hogy minden lopva vetett pillantás földöntúli örömöt jelent számukra. Pedig, ha tudnák, hogy megvezetés áldozataivá válnak épp. De nem, nem esik le nekik. Csak a farkuk áll. A…

 A zajból kiválik egy villanyborotva kísérteties hangja. Alattomos, véletlenszerű rezdülések sorozata, melynek pontatlan voltát az erősíti meg igazán, hogy nem volt senki aki bekapcsolhatta volna. A vízforraló hirtelen sivítva kezdi okádni magából a gőzt és minden…

 Te akinek szíjain gyermekek fülei lógnak, olyan bölcs lettél végül hogy felfogtad az a világ amibe születtél nem az amit generációk óta tanítanak. Ez a tanítás elkísért és megtörte a hited és hitedben saját magát zúzta szét. Miért vágysz a válaszokra, ha tudod,…

 Minél több világot látok, annál több olyan misztériuma teremtődik a nosztalgiának, amit magamhoz kötök. Ez az emlékezés egy könnyített formája lenne? Egy elszórt emlékekből kreált valószerű kép, ami sokszor elkerüli a valóságot. Egy illúzió, ami létrejöttével…

 Nehéz újra megtalálni az utat. Nem is emlékszik már rá. Annyira régen volt, hogy maga a felejtés utáni állapot is megszürkült már. Út a gondolatok felé, a félben hagyott projektek árnyékában letűnt korok hajnalán portól szürkült ábrázatú ismeretlen lények…

Kundera ; Elárult testamentumok; 15/16. oldal; A múlt kútjaThomas Mann :  "Vajon az ember énje ridegen önmagába zárt és szigorúan időbeli-testi határai közé szorított valami-e? Azok az elemek, amelyekből fölépül, nem tartoznak-e a világhoz előtte s kívüle is? [...]A…

 A város álmodó zaja behajolt a résre nyitott ablak résén át és magához ölelte alvó hallásunk érzékeny természetét. Aztán felébredt és kiteljesedett önmagán keresztül hozta magával a fényt, azt a még kiszolgáltatottabb lényt, akitől ha elzárkózunk sírásával ezer…

 Lélek szín kék fényben égő pitymalat, egy város sárga körvonalán zöldbe fordul. Látomás és sötét apró csillagok lyuggatják szerteszét, egy mozgó szita szívja magába a rázkódó látványt. Nem látni mást csak azt, ahogy zöldre festi lassan az egészet-látod mit…

 A tegnap alkalmával végre sikerült szemtővégre kapni egy olyan filmet, amilyet már régen tapasztaltam.  A Csúcshatás(limitless) című filmről van szó. Nem egy filmkritikára készülök, nem is tartom magam olyan szinten, mind kitartás, mind összeszedettség alapján sem,…

 Ketyeg, de mielőtt csöröghetne a régi kerékvágás nosztalgiája kezd alá hullni az esővel.

 A szokásostól eltérően megjegyezném, hogy háromnegyed hatkor hasogat a fejem. Nem az idő, nem a fájás, nem is a pont ahol ez a reakció végbement, inkább az hogy megébredtem és itt vagyok. Ki is írta utoljára, ki írt utoljára a kelyhekről? Más perspektívából szemlélve…

 Esik és fúj a szél. A cserepeken táncoló cseppek szomorú színt visznek a föld felé, ahogy megbontják a tetőre száradt porréteget. Agyagos, sáros földút felé mossa ezt a színt a lehulló eső. Mezítlábak óvatos érintésétől süllyed meg a földútról nyíló…

A mellkasban tátongó üresség akkor félelmetes igazán, amikor benne a jelen hazugságokból tákolt bodegája és a jövő álomkőből rakott vára (mely még fel sem épült teljesen) egyszerre dől össze. S ez az űr minden bizonnyal meg is némít, de úgy, hogy aztán a delikvens többet…

 Hogy mit szoktak rólad mondani? Eljövendő vagy majdnem egyenlő az idővel, de eredendően béna, kerekes széked más erő tolja nem a tiéd és nem visz előre saját akaratod, csak egy halandó döntéssel kerülhetsz elénk, hogy azt mondhassák : gyere csak, gyere értünk mi…

Közelebb, közelebb. Akár egy kissé esetlen romantikus történet nyitánya is lehetne. Sajnos nem az. A díszlet a 873-as helyi járat "Fuck" feliratú ülése, a szereplők az utasok, többet között nyugdíjas nénik bevásárlószatyrokkal és egy lány, aki gyanútlanul helyet…

Te mindenki árulója, most felelj! -Zúgja a tömeg, az Ember és szó benn szakad. A háttérből egy a korhoz hű kocsmai nóta hangja súgja a választ. Aztán hozzák a koronát és sebesre karcolják vele a parkettát, s ahogy azt kell fel is mosnak vele. Egyszerűbb vetületben is,…