csöndablak

belekarcolom bár tudom a semmibe kiáltokbelekarcolom bár tudom nem illik hiába rinyáltoklegalább ennyi emlék hadd maradjon utánampár sor médiatörvény ide-oda a butábbakúgyis fennakadnak a rostán az okosabbpedig minden diktatúrát kijátszik holott asanyargató elnyomás belőle…

...aztán két vállra fordította az eget és az összes álombéli arcot egy az egyben egótlanította. Ez után a megformálható masszát, kivehetetlen érzésekké tette és bezárta egy fehér alapon, fekete mintás dobozba. Az ég testvérei keresésére indult és kábult fejében tartott…

 Deszkapalánkon túl (becsukott szemek alatt) egy egészen más világ, szél fújja előre (képzelt) testedet, félő (belső) tekinteted. Elhajlott szálú, végtelennek tetsző a lábad simítja. Ujjaid végét cirógató cinóber szirmok zöldbe ágyazott tengere. Ha láthatnád e habok…

- Ez már nem lesz másképp, de nem is baj.-szól egy halk hang és elfordul még halkabban.Valami susogást maga után hagy, de ez csak vihar előtti csendje a rázúduló káosznak. Az egész pereputty elindul az ablakon át és kivájja a sötétség szemét. A szobán át egy macska rohan,…

Kószáló láncokhoz Komor füstcsík húzza maga után az égen a éjt és a sok ezer apró darabra tört üvegszilánkot. Hogy ki borította ki őket ide, megsúghatná miért tette.Véres vörös alkony után felsebzik az ember tekintetét, könnyet csalnak a szembe. Átszúrják a nap…

 Egy picit szúr még. Mint egy kis szilánk a határán. Felfele nézek ilyenkor, jobbra felfelé. Aztán számokat kezdek el össze vissza keverni és egy pillanattal később kihúzom a kalapból a legjobbat. Aztán azt mondom, hogy az a kedvencem. Így működik a lelkem. Na ki is…

 Az emlékezés tesz minket képessé a jelenben lévő különlegességek felismerésre. Elhullanak aztán, egy fáról leeső apró gondtalanságokat visz el a szél ezer felé. Elmúlt már az az idő, hogy a négy égtáj elég lett volna, a horizontális és a vertikális végtelen…

 Szálló levelek hullottak alá,s a fény játékával keretezi őket bontatlanul hagyva a csendet. Mint egy ajándék, amit elfúj még mielőtt nedvesen a talaj magába húzhatná. Az idő mozdulatlanul áll és a levelek gazdájának dőlve, félvállról veszi munkáját. Jókedvűen…

-Visszatérsz? -Egyszer biztos. -Tervezed? -Gondoltam már rá. -Mi tart vissza? -Az idő   -Pedig azt mondják... -Azt. -Akkor miért nem szánod rá? -Mert félreérteném magam. -Kőbevésett elvek mi?! -Azok. Az ilyenek húzzák legjobban az ember hátát, de te tudod…

Itt pattan egy ott tova szusszan egy másik. A felvágott rongybaba ijedten tüzemtől messze mászik. Üres fejébe a szalmaszálak visszakúsznak, lángos kis tűz démonok ruhácskáján ólmot fonnak. Fekete pöszméte poszméh forma kormos csíkot húz az ég felé, kis világom meghúzom…

Akik azt mondják csendes telünk volt, süketek. Nem hallották a fagytól ropogó ágakat, a rideg járdán reccsenő merev csontokat, a jégen koppanó fagyott madarak becsapódását.Akik, amik elhullottak mind ellen próbáltak állni valaminek. Egyéni szinten sikertelenül, en block nézve…

 Ha egyszer visszatérek sem leszek már az aki egyszer elindult. Ha visszaléptek sem hisznek majd nektek még egyszer, ha egyszer hazudtatok bőrötökbe issza magát szavatok, mert minden mit mondtatok, minden szándék vagy mozzanat az mind ti vagytok. Ha egyszer úgy lesz, de ne…

Elontott városok romjain megtelepszik a hús-virág. Füsttől szabdalt ég alatt a halál, felett a madár, ő felettük most a pokol jár táncot. Elhullnak aztán, ők mind e díszes társaság kiktől hangos volt e föld, e nagy világ! Mert legyőzetik az, aki más hasznáért felel és hamis…

Ha megtöröm a hallgatást, a napfény szökik be a víz alá. Ha csöndben úszom az árral, a jég marad, csak a jég marad. Az az irdatlan hideg bekötő út a két véglet közötti szamszárában, olyan mint egy sarki motel magányos éjszakája. Mert tovább kell menni, még ha a fény…

Engedj el mindig egy picit belőle vagy inkább engedd el egészen! A mindennapokban már az érvek sem értenek az észhez. Elengedted teljesen, az ötletek lábat lógatnak és látod már, Ő újra, megint és még mindig itt van.A rohanás a szellem hátán ült ő pedig a vállamon. Egész…

 Mondd, miért tud az ember sokkal kevesebbet elmondani arról, amikor jól érzi magát, vagy egyenesen boldog, mint arról, amikor szomorú és szerencsétlen? Bodor Pál    

Függönyön túl tág a világAblakon néz, színpadon állValót tesz, szerepet játszikIgazat mond, hamist állít.Pulpitusnál szűk a világPuskát keres, smasszer őrt állValós vagy valótlan - mindegyEz tény, itt vélemény nincsen.Szerelemben van a világŐ is, én is szabad madárNincsen…

Kérdőjelek ugrálnak a tanterem sarkaiban, Kérdőjelek sétálnak át a kopár parkon, Kérdőjelek húzzák a gázt a motoron, Kérdőjelek indexelnek minden kanyarban.Űrbe' kering a nyelv, Űrbe ér minden falat a nyelőcsőből, Űrbe ürít a test, mindegy, hogy folyik vagy szilárd, Űrbe…

Tudom, hogy beszéltünk emlékszem rá. Beleégett és ott maradt a retinán. Aztán pislogtam párat és tovantűntél és hirtelen ébren lettem, azt hiszem a postás csengetett vagy a telefon ébresztett éppen. Sűrű karikákban hull a hó és narancsszín alapra sötét mintákat fest a…

 ...és mégis kisütött a Nap és tavasz sétált be a télbe. Azt hiszed, hogy rendszerellenes, de ez a meleg több mint kellemes. Nem űzzük el soha tőlünk, a belőlünk kihúnyót, a szépet a jót a veszélytelen igazságot, hogy amíg itt vagyunk lehet tél, hideg és fagy is, a Nap…

Te, amúgy mivel foglalkozol? Hát, tanulok. Na, jó, de azon kívül? Festő és gasztronómus vagyok. Mi? Ne már! Én ezt nem is tudtam. Nyugi, eddig én sem, előttem is csak most kezd kiviláglani. Van egy szép, nagy, mobil palettám telis tele színekkel, melyet bárhova magammal vihetek: ez…