csöndablak

Csak keveset gondoltam, mit jelent egy szó ami csókról szól. Mit jelent pár karakter, ami leírna valamit, amiről senki nem tudja, hogy érzelmeken túl ,mit is jelent. EGy mozdulat, a szeretetről, azt mondtam régen, hogy ha egy etióp kvartyog, biztos hogy a legszebb szava a csók. Nem…

Végtelen takarón, az égbe rajzolt gyűrődéseken ott szállt ágyam lelke és én őt követtem párnámon ülve, valami távoli tájról álmodozva közben. Üldöztem, de el nem kaphattam, kiáltottam utána, megtalállak, ha hallasz, ha nem. De nem hallott meg, vágtázott vad, írtóztató…

és boldog karácsonyt:)

Körbenézve a világ megfagyott maradványai köszöntek vissza rá. Fölötte a kéken csillogó féregbordák, most a reggel ígéretét hangsúlyozták ki változatlan és álmosító derengésükkel. Egy buszon ült és épp ,hogy elmúlt hét óra. Ír, ír és merül. Tényleg, az a pillanat…

Keresve se találhatott volna több csikket, lépte át őket,azt a sok mennyire elszívott percet egyszerre. Bent már ültek a magukban kártevők, ezért levette kabátját és ő, aki frissen hibernált állapotából éppen valami melegséget csempészett saját bordáig közé gyorsan le is…

Megint hónapváltunk, most jöjjön pár nap Ház:)

Ma este meghalok kicsit.Azt kérded újjá éledek e reggel? Nemtudom. Particionális reinkarnáció. Tovaszállok egy óraingán, és nézem ahogy eltűnök a láthatáron. Viszlát. Sohasem felejtelek el.------

Hónapot váltottunk. Sabbath komor valósága után itt a jeges iXDé, SzŰz testvérhónapja.Élvezzétek amíg lehet, mi fogjuk:)

kérekfagyot, zimankót, zúzmarás üvegetselymes hóval betakart templomtornyokatjeges szelet amin tüdőmbe ér az üzenettél vankérekmegszilárdult tavakat, folyékony örömötkönnyeket, kőbe csobbanő vízcseppekethóbuborékokat eregetni egy fejjel lefelévilágbankérekengedélyt…

Sáros lett tőle a cipőm. Átázott. Éreztem,hogy hideg, hogy vizes. Esett, rohantak mellettem. Hirtelen zápornak látszott. Lassítottam, nem volt fontos. Az idő, mindegy. Mint egy felrúgott hangyaboly, olyan lehetett felülről a város. Én a buszmegállóm felé sétáltam, mint…

Eltűntem.

Hazaút. Este. Nagy lépések, aluljáró. Rétegelt jókedv, nyugalom. Épp a tetejére ér. Még pár lépés és megáll. A busz épp most ment el. Hátulról még látszik a sárga folt, amint jobbra fordul a városháza előtt. Vállvonás aztán indulóban a révai utca felé felnéz. Fenn…

Én vagyok a kiindulópont. Az arc egy rajzolt hasáb, rajta tintacseppek a szemek,azokkal alszik a fej,azzal nyugszik a test. Nem túl széles az egész, nem túl vastag vonalakkal rajzolták azt ami a takaró alól kilátszik. A láb, a kéz a végtagok csak félszegen mintázott fehér…

Valami lila vörös fényben csillog. Reszket mint egy rángó izomra tett fesztelen selyemlap. Átlátszik finoman, de nincs mögötte semmi. Csak az érzet kopog, a tekintet levegőn keresztül kapkod, de nem lát semmit, üres morajlás a gyűrődések között. Egy kéz összecsap, csattog,…

/felcsapok, megint/sok milliárd kulcslyuk. Ajtók, reteszek, keresztvasak, fém szívemmel mind nyithatók. De te lá   n        c       o          takasztasz…

neki, tőlehosszú, békés életet        (aki érti tudja, aki tudja érti)

MocsokMacsek küldte nekem ezt a játékot és remélem, még nem késő, de most élek a lehetőséggel és beszállok énis a játékba. A szabályok az alábbiak.1. Linkeld be azt az embert a blogodba, akitől a körkérdést kaptad. 2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár…

Házam tetején cserepeken. Ott fekszem én és magamat keresem. Nem látok semmit, mintha vak lennék ,pedig csak sötét van, teljesen sötét. Alig hogy rájöttem, felkapcsolták a világot. Egyszerre betöltött mindent és én már semmit sem várok. A színeket bámulom, faltól falig érnek.…

Áll. Néz és vár. Két kábel lóg lefelé és tűnik el a kabát alatt. Tél van, fúj a szél és ő várakozik. A menetrend szerint már tíz perce itt kellene lennie. Már úton kellene lennie hazafelé. De ő csak áll és bámul és még mindig gazdaságosabb csak állni és várni, mint…

Cigi lóg a szájából. Lábát a korlát alatt a semmibe, arcát pedig a vasnak támasztva néz fel a lépcsőház széles ablakából az égre. Fent van a Hold. Zsebben kotor, zsebrőzse, öngyújtó esik a kőre ,hogy a koppanást aztán pár érme zúgó csengése kövesse. Elhal aztán az is,…

dobszóló két fröccskifordítvatestek a földönkisütött aztánelmosta a fényminden csak pirosárban úszik régcipők a partonlevetett arcoksarok pamlagonméltóság nélkülzászlók örömpélda a köbönkötelet rá !kiáltják szabadegyetlen indokkezet mostnem az övénem örök

Középpontban a világ, fölötte csillog az értelem. Egy fán látszik, nézd ott térdel alatta egy alak és azt várja, hogy legyere. Ott vagy fent és almát eszel, tudásod magasan, égben, utolérhetetlenül létezik addig, míg benned meg nem fogan a gondolat, hogy lemászol e. Szégyelnéd…

Reszket a levegő majdnem minden kék. Csak a levegő fehér és az átláthatatlanban ott van a bizonytalanságot jelentő számomra csak vörös kontúr a tárgyak testén. Villódzik, mintha villámlana néha, ha eleredt az eső elmossa a színeket, ilyenkor minden szürke.Mikor elhagytam a…

Ujjlenyomatokat kerestem a felhőkön. Ostoba arcot vágtak hozzá a csillagok, micsoda gondolat, éjszaka egy tetőablak alatt fekve alvás helyett. Radiátor meleg kövön éppen és ami a csövön kifért csöpögött ott,mert eső esett felettem. Átengedte finoman, a nyílászáró eresztett,…