csöndablak

Előbb vagy utóbb a robo-szexualitás és a fordított rabszolgaság gondolata lesz a téma, de ez még nem az a post. -Semmit sem tudok Kafkáról. A megjelölés értelmetlen.  -Akarod mondani, megfoghatatlan dolog körülhatárolása lehetetlen.  -A kellő tudás birtokában…

Rémálmos mozaikkockákká omlik össze a hajnal. Átsuhant rajta egy egész nap, talán ezért záporoztak darabjai szerteszét nappalim rücskös, lyukas hajópadlóján. Megviselt árnyék most előttem, összetört kandallóba ültettem és a hamuban  eresztett szárat, hajtott szomorú…

Szürke króm felületen csillan valami eltévedt fényfoszlány. Mire elkapnám már el is nyelte. Nem értem, hogy miért hiszen a sötétebb még nem túl elkopott domborún most és még mindig nyugodtan szaladhatna. Szürke sín az ablak csúszik rajta, benne mellette meghatározhatatlan…

Negyed hatkor gyönyörű a lámpafény a Templom utcán. A fényre virradó macskák árnyai megugranak gazdáik elől és lassú lebegéssel a csillagok felé húznak, nagy ágas-bogas bokor csörtetéssel. Ilyenkor tisztának látszik az ég, tisztának tűnik a levegő. Lehet, hogy csak hideg…

Csak úgy a dolgok közepébe vágva Egy munkás éppen a BobCat elnevezésű munkagépben ülő cimboráját navigálja, s mindezt az ajtónk fél méteres vonzáskörzetében. Ez boldogító ahhoz képest, hogy az első alkalom navigátor részt-vétele nélkül történt és meghúzták a…

Valahol, pont ott nyugszik. Ez az állapot viszonylagos kényelemről árulkodik, de most hogy eltűnőben van mozgalmassá válik a felhőtlenné sötétülő keresztmetszet. Csak egy horizontális fekvésen pontozott  domborulat rajzolja újra magát felvéve éjszakai ruháját, míg a…

Behunyorítja a képet, de torz még ez azért becsukja a szemét.Néhány pillanatnyi adás-vételi hatásszünet után újra neki ugrik és megpróbálja beazonosítani a helyiséget. Sikerrel jár és itthon van. Lassú mozdulatokkal adja tudtára a  szomszéd párnán épp a nyakörvén…

Messziről hörög, itt zörög, a palán kopog és csörög és reszket az üveg hol e zaj éri, mert itt van, a vihar ideérzi, jöttének ideje van.  Eltolja maga előtt a lehullótól már tiszta tömeget, ott rohan, itt érzem, ott szakad itt pedig nagy sóhajjal készül fel, kitárja felé…

Új bőrbe bújt a világ, kicsi, zárt és szögletes keretbe. Ez most az új ruhája, ebben tetszeleg s most hogy a tükör előtt állva visszanéz magára szomorúvá válik. Az ablak mellé lépne és felkönyökölhetne a párkányra. Láthatná a sötétet, a narancsszín utcát-ott…

 Szeretném, ha nem változna az értéke és kitehetném úgy a falamra, hogy egy lépcső lehessen és a lábam alá csúszva ajtó legyen amin átléphetek. Szeretném, hogy az ami most műanyag keretbe van zárva és vékony kivetítőn lévő apró pontokként, miből összeáll s mit egy…

kósza molyok esőcseppekre fekszenek az üvegen, közben lámpafényre borulnak, s a csillagok kilógnak a poros szárnyak alól. Nem látnak be, csak zuhannak a kemény, átlátszó semmiben, de kit zavar ez ilyen boldog vakságban?Körülölelő szárnyalás, éjszakai fényű végtelen hosszú…

 ...s visszaint e bús világ, e lehetetlen tér felől mert nem és nem bírnám soha azt ami nincs, vagy az elképzelhetetlen erőt. Nem szeretem a tervezetlen utat, a végeláthatatlan kort vagy az éber rémálmokat, csak azt mi valós és a földről én taszítom a magasba, a valótlanba…

 Azt hiszem elfordultak tőlem a szavak, pedig a betűk még megvannak. Itt-ott, egy vagy kettő még le van vésve valahol a jobban összerakott szavak közül, de elfojtja a gépet ez az új-fajta űr. Bele-belevesznek múzsás elektronjaim és szétszélednek a betölthetetlenben, ilyen ez a…

 Futnak szőnek körbefolynak azt hiszem most elosonnék más vidékre Inkább holtan lásson újra vonat útra keltek s becsúsztak az ég alá az alatt a Föld alatt elbújt világ fekete fényénél rajzok mellett suhannánk Bátortalan érzés volt csak széttépi már az a…

 Lehet e túlterhelt az a rendszer ami még nem tapasztalt komoly kihívást?Tapasztalt. <hm> A rendszer nem tapasztal, hanem ment. Azt szeretném ,hogy végteleníthető legyen az adatbázis. A megfeleltetések tárháza legyen korlátlan és az eszközök kihasználtsága és egyúttal…

 A gondolatok csak úgy cikáznak, töltés nélkül. Vagy anélkül nem is lehetséges? Egyre többször látom magam, amint lekapom koponyámról a hámot a földre dobom és a korlátok nélküli öntudat várának ormát meglékelem. Egyszer valahol azt olvastam oda benézve lát az ember…

 Ahogy az idő múlik, úgy peregnek a lapok is. Felgyülemlett könyvek szaporodnak önmaguktól, egyelőre önmagukban. Hála az égnek nem fogynak a betűk és a sorok, a mondanivaló sem ritkul meg elolvasásuktól vagy éppen ennek hiányától. A könyvek változatlanok, maradandó pontok…

 Könyvek lapjai között ugrálás, meghajlás, elfekvés és újabb rohanás egy másik világ véges univerzuma felé. Kutyaugatást szőrével, beborult ég alatt elszürkült képek, villámlás és egy vonat ablakából kifelé bámulva jelenik meg újból a fény…

 -Álmaimban jártam itt. Gyönyörű. -Hallottam a saját hangom, ahogy visszaverték a falak, mikor a többiekhez szóltam. Hosszú nyílt terephez érkeztünk. Régen ez lehetett a város központja a sugárút, a felvonulások, kaszinók és a drágább boltok helye, s most benőtte a…

 Legyen ellentmondás, legyen harag vagy néma szó. Mindegy mit hangoztat aki teszi, az észrevétel legyen mélyreható. Mert fejre állhat a bohóc tótágast is vethet, cigánykerekezhet ha nincs aki nézi, nincs aki látja vagy hallja amit a szája elhagy nem mulattat vagy szomorítja el a…

 Pengeszélen, ég az égen a föld délibábként a Föld hátát veri, apró cseppek, apró-cseprő színek pettyekben a mennyeket érik. Vertikális irányokban fekszik már a horizont, átlátszatlan forradásban bőrből vérpatak csorog. S most a fényben égszínkék csillogásban…