csöndablak

Zavaros este volt a mai, mitöbb mostanában mindegyik zavaros. Nem csak az esték persze. A behatások kihatásokat váltanak bennem, és az önindukció már túllépte. Szuperkritikus.Kavargó, tűzforró plazma. Mégsem érzem, hogy égetne a hideg. Várok kicsit... fel felvillanó fantomképek,…

Felteszem. Bekapcsolom. Pörög. Becsukom. Koncentrálok. Megvan. Résre nyitom. Óvatosan ráteszem. Megszólal. Elhelyezkedtem, nyugodtan fekszem. Egyre mélyebbre hatol. Érzem. Alászáll belém, a fejemben, elmém legmélyén is ütve, nem csak kívül, ahonnan jön. Egyre erősebb,…

"Megidézlek, nyári éj ébredj! Gyere, gyere velünk újra, úgy mint régen."Az elvágyódás kifejezése ül az arcon. A mimika között vonagló árnyak mögött bújkál még sok más is, mint romantika vagy szentimentalizmus. Pár pillanat műve az egész és már egy mosoly kúszik…

Kora reggel van, finom dübörgésre reagál a lelkem. Bekapcsolt, hallgatja a testem, míg én magamban fekszem, kell, kell most egy kávé. Lassan a géphez mászok és a négykézláb mozdulatsors végén az egy ujjas mozdulat felizzítja a rotorokat. Sisak a fejre, bekötöttem magam, irány a…

Régikeletű és új nyugatú módszer ez. Pont középre való ahol minden kiszolgáltatott. Magányos szervrendszer a pótolhatatlanság. Narancsvörös lámpahó. Szeretni való aszpektus, nem ellenkezem. Ma nem. 22 11. Nem kerek, de igen.. szerintem is szép. Még ha 33 is.Egy szippantás a…

Az alany be van zárva, négy fal közé egy szobába és gyertyával a kezében didereg. Hideg van, nem mozdul csak reszket és magában szidja az eget. Az indok egyszerű nem látta még eleget. Egy ilyen helyen bezárva lenni gyilkos érzés. Nem néz semerre, egyszem gyertya múlik előtte és…

kérekfagyot, zimankót, zúzmarás üvegetselymes hóval betakart templomtornyokatjeges szelet amin tüdőmbe ér az üzenettél vankérekmegszilárdult tavakat, folyékony örömötkönnyeket, kőbe csobbanő vízcseppekethóbuborékokat eregetni egy fejjel lefelévilágbankérekengedélyt…

Házam tetején cserepeken. Ott fekszem én és magamat keresem. Nem látok semmit, mintha vak lennék ,pedig csak sötét van, teljesen sötét. Alig hogy rájöttem, felkapcsolták a világot. Egyszerre betöltött mindent és én már semmit sem várok. A színeket bámulom, faltól falig érnek.…

A parton sétáltam éppen, hallgattam a tengert. A láthatár messze tűnt ,mikor a semmibe fúrtam a tekintetem és el is nyelte a világ vége a szemem láthatárát. Mint egy óriási zárt száj vagy egy pillantás után a lezárulás pillanatában megdermedt írisz és szembogár közötti…

Fertájórányi jóreggelt séta.Valószínűleg ez lenne az a nap amikor nem is kelnék ki az ágyból, ha egyedül. De ma mégis. Mert mégsem.Kellemeset beszélgettünk... ma is... majdnem ma sem.Beszélgettünk elbeszélgettünk... el beszélgettünk egymás mellett. Burokba zárt valóság.…

Gazdátlan test mászkál az utcán. Fel és alá gombok követik őt, gurulva ,míg őket cérnavesztett szálak próbálják behálózni. A test néz ,szemével pillog, aztán megy. Üres a tekintete, nincsen lelke, nincsen tudata sem, csak valami ami hajtja előre. Rövid, barna hajába bele,…

Szabó Lőrinc : a nagy, kék réten... hisz máris az vagy, csupa suhogás a föld s az ég, álomtánc, tűzvarázs, s szemed lehúnyod, szél csókol megint, egymásba szédűl a bent és a kint és zeng a hang és zsongva ring a rét, s ahogy szíved átveszi ütemét, mintha egy gömb fénytág…

Kis lépések. Nem az elsők, nem is az utolsók. Csak közelítenek valami felé. Nagy ilyen keskeny lépésekben mérve. Hosszra keskeny, félreértendő, jön valami erdő és fák(k), boltozat az ég, csillagok a szemek, a hangulatvilágítás. Dübörögnek a falak, a levelek most szinezék és…

Fúj a szél. Olyan ,mintha nyár vége lenne. Ha próbálnék emlékezni az előzőre, tényleg hasonló lenne. Ja, az időjárás. Csak az mutat hasonlóságot és mégis befed mindent. Úgy fúj a szél, mintha az ősz jönne, pedig még el sem kezdődött. Ez az én hangom, a saját szavaimat…

Először finom és hideg, azt hiszem fehér. Benne van minden, az összes lehetőség. A fekete is, a mély is, a világos, a zord ,a rideg és a meleg is, egyébként mindegy mert a lényeg ,hogy az összhatás szinte remeg a kezdetben.  A hidegben a semmiben egy kis fekete pötty, papírra,…

Még mindig nem félek, nem aggódok. Majd holnap reggel, majd holnap és 'kissrác voltam és ketten a szobában, játszottunk egy olyan tudod ,hogy teremtőst, hogy..'és majd kihozom a maxot, és meglátjuk, hogy megérte e a négy év. 'és ha tudtam volna,akkor már akkor..' Egészen jó,hogy…

Hová néz a szeme,  ha eltekint. Egy panelkonyha ablakából kitekintve eltűnik a szem ,az arc. Lehetetlen kiszúrni akárkit is, hiszen hatalmas, és sokkal kisebb az esélye, hogy ha valaki feltekint , mégis rád, a te ablakodra néz. Most szakad az eső, szürke ,ónos, hideg és tavaszi.…

Bekúszik a fény az ablakon, hallgatom a cseppeket, elfolyt már a perc, felkeltem.Elkúszott az égen, mindjárt indulni kell, de én eszek, nem mozog a száj, bámul. Kibújt a felhők mögül megint, én már kabátban, nagyban, sállal barnában várok. Megint csak mozdulatlanság, elteltek a…

Séta hazaSétálok ,szedem a lábam. Nyáréjszakai hideg van, pulcsiban. Nem futok, nincs hova sietni. Majd egyszercsak hazaérek, betoppanok, és odabújok a takaró alá. Pillanatok alatt alvás lesz, ég a szemem előtt a lehetőség és ennek örömére, legszívesebben ott helyben elaludna.…

Apró buborékok, fehér habja alatt, eltűnik. Másra már a második, a harmadik ömlik, kellett ez ide? Persze ,hogy kellett és kelleni is fog a kövektező adag. Nincs változás, nincs új a nap alatt, mert amíg a világon élnek emberek, mindig lesznek részegek. Iszákosok, pilledt arcú…

Kiszombatodott megint. Elmentek a felhők az égről, és újabbakat húztak maguk után, nehogy látható legyen a nap. Incifinci kis hangulat ez, nem tudok írni róla. Órákig feküdtem az ágyamon, ébren és nem tudom ,miért nem megy hirtelen semmi.Kint világos van, az ég egyre sötétebb.…

Látszik a Hold. Sétál finom láthatatlan testével, telt arcával az égen,és vak karjával még fekete sávot suhint maga elé néha, ha ránézünk. Finom sípszó, letüdőztem a levegőt. Apró sóhaj, le a tüdődbe, mélyen ,nagyon mélyen szólnak a hörgők. Apró pontok ,Angliában…

Érdekes napok következnek. Jönnek és előbújnak a színfalak mögül. A sablonírók bólogatnak, és a szövegírókkal jól kezetfognak majd. A sors keresztbetett kézzel a mellkasán értelmes arccal bólogat. Úgyis más lesz, mint amit az ember elképzelt, úgyis az lesz, amit nem tudott…

Azt hiszem eljött az ideje annak ,hogy nekiálljak készülni az érettségimre. Megszereztem ami kell, megkaptam azt a lökést ,amire szükségem van és kell és agyilag azt hiszem már tartok ott,hogy most start. Tényleg így érzem, és most ezt eldöntöttem. Lehet ,hogy későn ,de nem…

Csöpög. Szárad.Csöpög.Kattog az ujjak alatt. Halkan lenyomja, aztán megint, és még mindig. Lassan halk zúgássá tömörödik a leütésszám növekedésével elhalkuló koppanások közti üres idő. Hátulról szól csöndesen, mégis a csend fülébe kiabálva az egy kiontott belű…