csöndablak

A fertelmes, az utolérhetetlen halálszag letette a talpát. Megérintette a földet és simogatni kezdte lábával a homokot. Csiklandozta picit neki mosolygott is tőle. Aztán,hogy elfekvőben maradjon egy lábnyom az utókornak, csermobil lett belőle.Visszafelé szalad, visszapillant, aztán…

Őrület!Magas hegyben kicsi ház, belenézel mit találsz? Nem látsz benne senkit sem, eltemették, elrohadt.Most ezt kopizza, sorsa, búja lett mert a városi,a közember lemásolta ,a hegyi ,halott, ha úgy tetszikJeti életmódot, és kis, jól berendezett panelkonyhaéles szemű vaskancsók,…

Ember vagyok a fejembenKiszakadt, néma ,lusta csöndes, méla, izgágaItt vagyok kint, körbenézekvilágfájdalom, szánalomezt találom,ezt képzelemKörbeölel a világ, simogatszeret, megérdemlemtudom, ez ok, ide születtemAz indokok végén, kalapbanballonkabátban egyszermegoldom,kibogozom…

Leszálltam. Szédülök. A fáradtság jele lehet, sötétek a fák,sötétek a fények.  A szemem sarkában, alakok, ott időznek a sarkokban, a villanyoszlop tövében, a bokrok hónaljából mind, mind csak engem néznek, és ha én rájuk eltűnnek. Sétálok, lassan, kimérten. A tőlem…

Várfal alatt folyik, köztük, kettejük között valami egészen furcsa. Padon ketten, mögöttük a falról, rigók, csak rigók. Zuhanvást repülnek, a vizet érintik, kövek, kavicsok repülnek, csattannak, csobbannak, csókolnak. Jelleg a sötét és a fény határán, bánat az arcán,…

...sétál a konyhában. Éjszaka van, álmosan révedeznek az ablakok, kívülről könnyedén piheg még a kert, alszik a ház, álmodik a minden. Először éhes. Másodszor a félsz. Mi ment a tv-ben, arra figyelj, arra emlékezz, tereld el, gondolj vissza, képzeld el. Elképzelte, és kirázta…

-Nincs rám jó hatással az időjárás. Tudod ,hogy könnyen rámnyomja a bélyegét...Tócsábalép és mintha mi se történne lép tovább. Headset a fülén, s mint minden más őrült, aki magában beszél, teljesen normálisnak tartva az imént kialakult helyzetet, távoli ismerőse által…

Most csak fekszik hidegen. Nem mozog, nincs a bőre alatt a mocorgás amivel született.Kivitték, most is fekszik. Hidegen. Föld alatt. Mereven.Körbejárnak a kövek. A vonalak zölden izzanak, néha kéken. A hold felkélt az árnyak élőket énekelnek a fák ágain. Fújja a leveleket egy,…

Két pár három fehér csík hullámzik a lámpafényben. Úgy tűnik ,mintha hullámozna, pedig lehet ,hogy lép. Szerintem lépek. Lépünk, és felfelé sír a beton. Azt hiszem esik, úgy látszik. Pedig a fény szerteszét szórja a cseppeket, nem látok slagot. Sétál, sétálunk ketten, és…

Kinn a tetőn, meleg a levegő. Nem fúj a szél, izzaszt az idő. Hidegen csillog a hold fénye, rideg cigarettatárcáján. Végigjárja ujjaival, aztán kihúz egy szálat. Szája szélére teszi, finoman megfogja, nincs szél, szóval gyújt, és mivel nincs ami elfújja, könnyen beég a…

Apró. Szinte láthatatlan. Vérben sétál, hol erre, hol arra suhan. Jelentéktelen, amíg épp olyanja van, ám ha valami megvillan, elborul az agya. Kékes kis öklével az agyba rohan, tiporja a kamrákat, várja amíg dobban. Az izom szorul, húzódik össze, tudja ,hogy baj van, fáj és…

Zajtalan. Nyugodt és csöndes. Talán békés, talán kicsit álmos már az utca. A napfény illata messze van, elfújta azóta, hogy sötét lett az ég, elnyelte a koraesti mélaság. Apró fénycsíkok az ég alján, jelzik ,hogy a nap még fekvőhelyét keresi, párnáit a fellegeket majd jól…

Kísérteties fényben úszik az utca, a közvilágítás villódzásától még erőteljesebbé téve a bizonytalanságot.Bújkál a Hold és szélcsendes pára nyomasztja a levegőt. Eső utáni nedvesség uralja a betont, a házak előtti pázsitot, a fák leveleit.Fehérre meszelt derékmagas…

Az ég vakfoltja én vagyok, világos minden, fehércsíkos pulcsiban, fekete alapon, csak én szívom el az estéből a napot. Világít a szemem, az övé rám néz, Hé te Hold ott, s szembogara rajtam át ,keresztül néz. Szürkehályog hullik a földre, a kísértethistóriák mind az…

Finom szürke lepel, hullámzik mint a tenger. Néhol a fekete homályból megcsillan, egy-egy libbenés. Az éjszaka fényeit húzza, vonja az ég is. Hold felé úsznak a hullámok, a habok és vihar előtti csönd fekszik fel a morajlásra. Szoknyája eltakarja a mély zúgását,arcának…

Hová néz a szeme,  ha eltekint. Egy panelkonyha ablakából kitekintve eltűnik a szem ,az arc. Lehetetlen kiszúrni akárkit is, hiszen hatalmas, és sokkal kisebb az esélye, hogy ha valaki feltekint , mégis rád, a te ablakodra néz. Most szakad az eső, szürke ,ónos, hideg és tavaszi.…

Ajánlás: KattDidergett a füst a sötétben. Pár pillanat alatt lelépett a dohányról és az izzás végén egybeszélt a vérrel. Didergett, mert kifújva, egészen más lett minden, együtt a köddel, együtt a rózsaszín, vöröses fallal, vágni lehetett testét. Apró érintés, és…

Körülötte mind csak falak, kopott nikotinfoltos homlokzatok, betört ablakú falmaradványok. Amerre a szeme ellát csak romok, alázott téglák, kötőanyag és mindenütt por. Szürke az ég a fellegekben, a felhők a csillagokat elfedik, áthatolhatatlan fénynek, nem érez, nem terít…

Remegés fut végig téren és időn, mit evilági nem észlelhet csupán kölcsönbe nyert, hitvány testének kezdetleges érzékeivel, mik nélkül képtelen elhinni bármit is. A hullám tehát nem is létezik, ahogy az idő sem amin végig fut, megállítva a tér minden porcikáját, szigorú…