csöndablak

Mi kavarog, csak nem a napfényt fújta el a szél?! Imbolygó mintákat fest most az üvegre, fák táncát a kövezetre. Elnyúlik rajta egy érzés, nyugodtan mélán néz vissza rám és lassan fejét a helyére vissza helyezi. Szellemfény, egy árny egy gondolat, egy színtelen semmiség.…

A reggeli kutya séta után mindenképpen szerettem volna pár szót szólni az elmúlt napokról. Az utolsó vizsgám is sikerült, már csak államvizsga van hátra. Ez nagyon a dolgok közepébe vágva sikerült, de lényegében az ünnepek eltelt és most itt vagyok a küszöbén annak, hogy…

      Windmill windmill for the landTurn forever hand in handTake it all in on your strideIt is ticking falling downLove forever love is free let'sTurn forever you and meWindmill windmill for the land isEverybody in?

Nem tudom, hogy hányadik verziót találom meg ebből, de az alapötlet még mindig hordoz magában energiát. Számomra biztosan.

Ha megvan a tökéletes módszer arra, hogy az épp burjánzó gondolataimat egy pillanat alatt porrá zúzzam miért nem találom soha az igazi módszert a fordított hatás elérésére? Voltak már próbálkozások például a nosztalgia, az emlékesdi vagy az ezeket kombináló kést…

Annyi mindent csinálnék máshogy...és semmit sem.

Néhány kép még néha erőtlen, néhány néha  beugrik, de van az úgy hogy hiába várom egyre csak múlik. Ez még mindig ugyanaz, kilépne belőle ha tehetné alkotni vágyás a jó irányba rohanásé. Ez az amikor látod a képet, egy betonúton, amolyan régen és nem fekszel csak…

Van amit meg nem érthetek, van amit el nem érhetek. Van az úgy hogy így áll a sorsom,s van az úgy hogy egyszer az kell, az ajtóm behajtom és csukott világomban csak az van amit hagyok. Akkor aztán ha akarom, érhetem véletlen képzetem úgy, hogy más lett mint képzeltem volna. Egy pont…

 Megfogandó hangulat, elért engem s megütött. S most, hogy itt vagyok és körbe bámulok, a hasonlót keresem. Mert bár a régi elmúlt túlfordult és mire vissza-vissza talál én már tán nem is leszek, egy-egy elem meghasonlik bennem és újjá válik a szememben.  Micsoda ősz…

Ég a napmelegtől egy kopár pályaudvar sarka, rajta egy műanyagtalp, benne egy raszta. Előfordult már vele, hogy a szél idáig fújta, megtörtént hogy pont itt fordult a kocka. Eltelt majd tíz év és egy rakás szép emlék. Ott vannak és a nosztalgiának ez most csak kellék. A díszlet…

Apró hullámzás sodorja a sórákok hadát. Ide-oda rázogatja őket valami elképzelhetetlen.  -Valami hideg áramlat jön!? - kiállt fel az egyik és tova csúszik átmeneti hallgatótáborától. -Valahol tél van, valahol...- nyögi egy másik apró szemcsés kis-állat, de már a…

-Na nézd csak meg már megint ki van itt!? -Szólt a volna és ha nem lett volna, most e mélységes csöndet nem szakította volna félbe semmi. Azt, hogy mi volt előtte, könnyű elképzelni. Vagy talán mégsem. Lehet, hogy a semmi ilyenkor akármi és minden akármi ami a semmi jelenlététől…

Pár percem maradt a magamnak beosztott időből, ezt szántam arra, hogy felvéssek valamit. A közelmúlt történéseinek következményeképp megtaláltam az egyik két hónapos blogom. Egy ismerősöm le-jelszózta a sajátját és mikor a tőle kapott meghívóval bíbelődtem telefonon…

-Kibaszott hangyák! Hogy dögölnétek mind meg ahányan vagytok- Szekrényajtó csapkodás hangja hallatszik, aztán tompa puffanást követő, edénycsörgés. - Miért esz itt titeket a rohadás állandóan?! -Ahogy elnézem, következő életedben biztosan valami apró állat leszel vagy…

Egy bogár mászik az üveglapon, ami leginkább légy formájú. Közelebbről hosszúkás a formája-ilyen légy nincs is- jut eszembe és megkocogtatom az ablakom. Már pár perce nézem, nem is tudom, hogy hogy keltette fel a figyelmem, vagy hogy vettem észre, hiszen elmerülten…

Harag ül az ágakon, deres kérgű karjaik egymásba fonódnak. Egyre nő a távolság, elválasztja az ujjakat és megnyitja a fokozatos sötétséget ez a lassan mozduló folyamat. A megjelölés érdekes, folyamatnak nevezni egy kezdő-de végponttal nem rendelkező időtlen mozdulatsort. Egy…

Egy apró légy. Utána kap, elszalad. De ő repült. Utána kap, csattan, figyel. Nincs többé légy.  A klasszikus értelemben vett légy egy idegesítő rovar. Én nem kapok utána, ő elkapta. Most figyel és keres, még nem jött rá, hogy a fogai között zúzta szét. Bizonyos…

Most nincs benne semmi extra, nem is várok felvillanó lámpákat.  Szép képeket, vörösben úszó estéket, pólóban. Nem, elég már a hidegből, a szélből, a télből. Igen, még mindig én vagyok, még mindig nem szeretem.  Valahol messze tükörben felrémlik a Balaton…

...és akkor próbálná nem megerőltetni magát ez a reggel is. Fejnek, fejjel megy most a szerepvállalás és a pihentető  befelé irányuló kifelé nézés is erőtlenül kepeszt az ágy szélén. Azt hallottam, hogy hallucinációt okoz és úgy emlékeztem, hogy ez a szó szimpla egy l…

Az embernek pár perce ütött az óra, kopp hopp és ahogy kell most rohan a buszra. De előtte, s az itt hagyott helyzet mind arról árulkodik, amit megtett az pont elég és pont annyi amennyit lehetett. A fejvesztve,fejetlen módon feldöntött bögrék most még fel és alá zörögve…

Előbb vagy utóbb a robo-szexualitás és a fordított rabszolgaság gondolata lesz a téma, de ez még nem az a post. -Semmit sem tudok Kafkáról. A megjelölés értelmetlen.  -Akarod mondani, megfoghatatlan dolog körülhatárolása lehetetlen.  -A kellő tudás birtokában…

Rémálmos mozaikkockákká omlik össze a hajnal. Átsuhant rajta egy egész nap, talán ezért záporoztak darabjai szerteszét nappalim rücskös, lyukas hajópadlóján. Megviselt árnyék most előttem, összetört kandallóba ültettem és a hamuban  eresztett szárat, hajtott szomorú…

Szürke króm felületen csillan valami eltévedt fényfoszlány. Mire elkapnám már el is nyelte. Nem értem, hogy miért hiszen a sötétebb még nem túl elkopott domborún most és még mindig nyugodtan szaladhatna. Szürke sín az ablak csúszik rajta, benne mellette meghatározhatatlan…

Negyed hatkor gyönyörű a lámpafény a Templom utcán. A fényre virradó macskák árnyai megugranak gazdáik elől és lassú lebegéssel a csillagok felé húznak, nagy ágas-bogas bokor csörtetéssel. Ilyenkor tisztának látszik az ég, tisztának tűnik a levegő. Lehet, hogy csak hideg…