csöndablak

 ...és mégis kisütött a Nap és tavasz sétált be a télbe. Azt hiszed, hogy rendszerellenes, de ez a meleg több mint kellemes. Nem űzzük el soha tőlünk, a belőlünk kihúnyót, a szépet a jót a veszélytelen igazságot, hogy amíg itt vagyunk lehet tél, hideg és fagy is, a Nap…

"Mert előjön a kék sötétből biztos hogy előjön ,minden szörnyek legrosszabbja ha én vagyok a köbön. "Az éjszakai lénynek kinyitom az ablakot, elrohan aztán messzire s ha bealkonyul visszafészkeli magát a fejembe. Nem is lenne vele baj, hisz ha alszunk gyerekded álmunk…

Néha még, nagyon messziről ha már azt hinném hogy elnyelte a homok, a hó hátán hozza el a hangját a szél hozzám. Messze volt az, az az igazság. De belebonyolódni nem merek elmúlt dolgok árnya kísért minden hasonlóan vakolt fal alatt,ha a kihalt házakat lesem. Több rétegen át…

majom a ketrecbenNézd neki nincsen lába! Azt hiszed, csak kitalálta? Pedig látszik rajta, hogy fáradt. Életunt vidámságot szül minden második hazug szava. De lehet, hogy felkötötte! Magától várta a választ, a szűnni nem akaró megoldásból sugallta a világnak, hogy ő beteg!…

bambán bámul a várnap délutánba. az ablak mellett ül, a radiátor forró, kinn lucskos köd izgatja az utcákat. mellkasának bal fele nehéz, egyre csak húzza testét bele a fotelbe. miért van ez? – kérdihát, tudod, azért, mert szívedben lyuk tátong, ahogy a macska testén is,…

Messziről jönnek a szavak, ennél messzebbről nem is jöhetnének. Egy villamos fekszik a sínpálya mellett, összetört valójában emlékeztet még valamire az előző világból. Az ég füstkoszorúi között néhol átjárja a horizont derekát egy-egy mennyei vaku, ilyenkor csoportkép…

 Bealkonyul a víz felett. Aztán kiborul. Az asztal lapjára ömlik és átáztatja a terítőt. Megvalósul egy álom, mert a koszorú négy gyertyája közül az egyik lángra gyúl és nedves kanócával szellemfényt költöztet az abrosz redői közé. Néma füstcsíkot fúj…

Tóth ÁrpádMagam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Farigcsálok lomhán egy dalon. Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok e föld kerekén. Korán reggel mit is csinál az ember? Kávét iszik, teát és van aki cigizik. Valaki az…

Szádba rágtam jól elmondtam Amit elmondani nem lehet Azt gondoltam élvezed majd Hogy a felvázolt esetek Nem a te bőrödre mennek Nem kell hogy beleengedd Magad a fortyogó barnás zöldes lébe És most meg azt mondják Hogy bocs de mégis kéne Ne sírjál ne is nedvezz Ne nyúlj a régi…

 Deftones-Passenger ft. Maynard of Tool

Teáscsészében forró felhő. Pára száll ha kilégzi. Kiül az erkélyre. Meg fog fagyni ha leszáll, de megteszi és él még. Az erkélyen száll a teagőz, a hátára veti magát az erkélyajtóból kiszabadult belső légtér melengető szelleme. Nem jön, a csatlakozás késik és a…

...ezért ne add az anyjára,mert az apja sem látja a jólfaragott péklapáttól az erdőt" - szoktuk volt mondani, de most jelen pillanatban kiragadnám a lehetőséget mások kezéből és feltenném a kérdést:  -Hogy tetszik a megújult sablon és fejléc?  Láthatólag…

A hajnal hátába törik egy székláb, ahogy az utolsó csata zajai is belevesznek az elhomályosulóba. Ez a megfoghatatlan tényező csukta be a könyet és lépett tovább, hogy végre álomra hajthassuk a fejünket. Nevezzük megnevezhetetlennek, vagy tudjukkinek vagy el nem mondhatónak, de…

Aztán kibújt aranyló sisakjával a házak mögül és harciszekerével elindult a világ teteje felé. Apró kis szikrák zuhantak a lepedő műszálaira, míg a paplan alatt a világ mozdulatlan maradt. Az apró szöszök a fény sugárán táncoltak már, mikor a Nap elérte delelőjét és a…

-Te teljesen eláztál.-Te meg tintás vagy.-Egyik sem sokkal jobb a másiknál.-Legalább te nem fáztál.-Ja, írtam.-És...lett valami jó?-Csak a szokásos semmi. Úgy érzem minél nagyobb darabokat hasítok le az agyamból, a lelkem annál jobban szenved tőle.-Nem fordítva szokott ez lenni?…

A szünet hangjai kalapálnak csak finoman a klaviatúra hangszálain. Nem evilági hangszer az, ami gondolatot képpé formálja az ember fejében a füle nélkül. Bár sokan belül is hallják, azt mondják olyan jó a zengése. Irigylem őket picit, akik mindig hallják a betűk szavát. Olyan…

Körbetekint, néz és lát. Csoszog, aztán leül. Nem köszönt senkinek, rosszkedvűen sosem ment az ilyesmi. De visszatérve még a leülés mozzanatára, nem olyan egyszerű az mint egy normális testmagassággal megáldott embernek. Ha már itt tartunk, ember ő egyáltalán? A csapos…

Ha eleged van a szürkeségből, takarítsd le a port róla! Minél lejjebb jutsz, annál könnyebb lesz folytatni, de vigyázz mert ha eléred a végtelent vagy azt a pontot, amit már nem tudsz megtisztítani minden megváltozik. A mélységek és a távolságok ebben a rendszerben őrületet…

Bontott doboz sör ücsörög mellettem a lépcsőházban. Egyedül lennék nélküle, de rábontottam mikor felocsúdott a lakásban az üresség. A legfelső emelet lakók nélkül tátong. Akik alattam laktak most költöztek, akik alattuk most nyaralnak éppen. Pár percig tart csak a fény, ha…

Tudod, nem változott semmi... A didergés ül a vállán, megrázza a ridegség. Belülről töltött melegség, a pohárból kifogyott szuflé, habos csendélet a semmiről. Ez most ő, a bámulás a semmibe,a mindenséggel töltött elfeledhető idő. Egy kupac izomra rakott hús a csontra…

"kik szabadok voltunk eltűnünk mindannyian magunkra vállalt rabságunkban semmivé leszünkez lesz sorsunk ezzé válik majd szellemünk mókuskerék, rablánc ez a mi jövőnk " 

A hullámzás habot úsztat a homokra. A Nap lemegy éppen, néhány felhő még fényét a horizontra hozza. Kék alapon vörös, sárga vetítés közben tintafoltok csúsznak alá és esni kezd a messzeségben. Távoli képen csak, hazug égi tükörben sok ezer repedésben zuhog most a nyári…

Ne rohanj sehova, ez most olyan mint egy futószalag. Ha gyorsabban mész rajta, akkor is itt maradsz. Nem, nem akarlak bezárni. Egyelőre, elég lenne számomra, ha elárulnád nekem hogy mire vársz. Apró őrmécs ég a körülbelül három méter belmagasságú folyosón a bejárat fölött.…