csöndablak

 Ha kilépett az árnyékból, testét nem nyeli el többé semmi. Magába szívja a fényt és sugárzó bőréről, mint mesékben lépnek le apró tündérek ragyogásban. De még a sötétben bujkál s bár gyönyörű, ronda béka a láthatatlan, ismeretlen világban. Ott senki nem lát…

 Síri csönd van és ezt csak néha töri meg. Elhaló, göcsörtös színen befejezetlen szavakat duruzsol egy rádió. Csak ő kiabál úgy. Valahol egy lámpa izzója pár pillanatra életre kel és míg megállva bámul a legkisebb mutató ez óra alatt a világ egy mozdulatlan…

 Egyetlen hangot hallok csak és lángol a világ. Két lábam, mint piszka a tűzből, a jéghidegből a valóságba ránt. Szeretnék én lenni, de úgy éget, mintha nem is volna, mintha a volna az égből pottyant volna alá. Elvitte a víz, azzal együtt esett, zuhant. Testnek…

 Jégen csúszkál egy idegen, közeledik a fény felé. Számunkra messzi földről jött ő, számára messzi ami nekünk közel. Fehér subája, fekete botja van neki-úgy hisszük- borzasztó dolgokat tehetett vele, s ezért -" a botos jetire "- csúnyán sandítunk mikor…

 A furcsán nehéz cserepeken meg-megroggyan a hó lába, karikát vet rajta egy szikra és a mélybe ugrik utána. Így csupaszon a téli időszak bohó fényei fáradt tekintetükkel a csillogó cserepeket lesik: így lett feldíszítve, kivilágítva. A hóban nyomok vezetnek…

 A zajból kiválik egy villanyborotva kísérteties hangja. Alattomos, véletlenszerű rezdülések sorozata, melynek pontatlan voltát az erősíti meg igazán, hogy nem volt senki aki bekapcsolhatta volna. A vízforraló hirtelen sivítva kezdi okádni magából a gőzt és minden…

 Te akinek szíjain gyermekek fülei lógnak, olyan bölcs lettél végül hogy felfogtad az a világ amibe születtél nem az amit generációk óta tanítanak. Ez a tanítás elkísért és megtörte a hited és hitedben saját magát zúzta szét. Miért vágysz a válaszokra, ha tudod,…

 Minél több világot látok, annál több olyan misztériuma teremtődik a nosztalgiának, amit magamhoz kötök. Ez az emlékezés egy könnyített formája lenne? Egy elszórt emlékekből kreált valószerű kép, ami sokszor elkerüli a valóságot. Egy illúzió, ami létrejöttével…

 Nehéz újra megtalálni az utat. Nem is emlékszik már rá. Annyira régen volt, hogy maga a felejtés utáni állapot is megszürkült már. Út a gondolatok felé, a félben hagyott projektek árnyékában letűnt korok hajnalán portól szürkült ábrázatú ismeretlen lények…

 A város álmodó zaja behajolt a résre nyitott ablak résén át és magához ölelte alvó hallásunk érzékeny természetét. Aztán felébredt és kiteljesedett önmagán keresztül hozta magával a fényt, azt a még kiszolgáltatottabb lényt, akitől ha elzárkózunk sírásával ezer…

 Lélek szín kék fényben égő pitymalat, egy város sárga körvonalán zöldbe fordul. Látomás és sötét apró csillagok lyuggatják szerteszét, egy mozgó szita szívja magába a rázkódó látványt. Nem látni mást csak azt, ahogy zöldre festi lassan az egészet-látod mit…

 A tegnap alkalmával végre sikerült szemtővégre kapni egy olyan filmet, amilyet már régen tapasztaltam.  A Csúcshatás(limitless) című filmről van szó. Nem egy filmkritikára készülök, nem is tartom magam olyan szinten, mind kitartás, mind összeszedettség alapján sem,…

 Esik és fúj a szél. A cserepeken táncoló cseppek szomorú színt visznek a föld felé, ahogy megbontják a tetőre száradt porréteget. Agyagos, sáros földút felé mossa ezt a színt a lehulló eső. Mezítlábak óvatos érintésétől süllyed meg a földútról nyíló…

Te mindenki árulója, most felelj! -Zúgja a tömeg, az Ember és szó benn szakad. A háttérből egy a korhoz hű kocsmai nóta hangja súgja a választ. Aztán hozzák a koronát és sebesre karcolják vele a parkettát, s ahogy azt kell fel is mosnak vele. Egyszerűbb vetületben is,…

...aztán két vállra fordította az eget és az összes álombéli arcot egy az egyben egótlanította. Ez után a megformálható masszát, kivehetetlen érzésekké tette és bezárta egy fehér alapon, fekete mintás dobozba. Az ég testvérei keresésére indult és kábult fejében tartott…

 Deszkapalánkon túl (becsukott szemek alatt) egy egészen más világ, szél fújja előre (képzelt) testedet, félő (belső) tekinteted. Elhajlott szálú, végtelennek tetsző a lábad simítja. Ujjaid végét cirógató cinóber szirmok zöldbe ágyazott tengere. Ha láthatnád e habok…

- Ez már nem lesz másképp, de nem is baj.-szól egy halk hang és elfordul még halkabban.Valami susogást maga után hagy, de ez csak vihar előtti csendje a rázúduló káosznak. Az egész pereputty elindul az ablakon át és kivájja a sötétség szemét. A szobán át egy macska rohan,…

Kószáló láncokhoz Komor füstcsík húzza maga után az égen a éjt és a sok ezer apró darabra tört üvegszilánkot. Hogy ki borította ki őket ide, megsúghatná miért tette.Véres vörös alkony után felsebzik az ember tekintetét, könnyet csalnak a szembe. Átszúrják a nap…

 Egy picit szúr még. Mint egy kis szilánk a határán. Felfele nézek ilyenkor, jobbra felfelé. Aztán számokat kezdek el össze vissza keverni és egy pillanattal később kihúzom a kalapból a legjobbat. Aztán azt mondom, hogy az a kedvencem. Így működik a lelkem. Na ki is…

 Az emlékezés tesz minket képessé a jelenben lévő különlegességek felismerésre. Elhullanak aztán, egy fáról leeső apró gondtalanságokat visz el a szél ezer felé. Elmúlt már az az idő, hogy a négy égtáj elég lett volna, a horizontális és a vertikális végtelen…

Itt pattan egy ott tova szusszan egy másik. A felvágott rongybaba ijedten tüzemtől messze mászik. Üres fejébe a szalmaszálak visszakúsznak, lángos kis tűz démonok ruhácskáján ólmot fonnak. Fekete pöszméte poszméh forma kormos csíkot húz az ég felé, kis világom meghúzom…

 Ha egyszer visszatérek sem leszek már az aki egyszer elindult. Ha visszaléptek sem hisznek majd nektek még egyszer, ha egyszer hazudtatok bőrötökbe issza magát szavatok, mert minden mit mondtatok, minden szándék vagy mozzanat az mind ti vagytok. Ha egyszer úgy lesz, de ne…

Ha megtöröm a hallgatást, a napfény szökik be a víz alá. Ha csöndben úszom az árral, a jég marad, csak a jég marad. Az az irdatlan hideg bekötő út a két véglet közötti szamszárában, olyan mint egy sarki motel magányos éjszakája. Mert tovább kell menni, még ha a fény…

Tudom, hogy beszéltünk emlékszem rá. Beleégett és ott maradt a retinán. Aztán pislogtam párat és tovantűntél és hirtelen ébren lettem, azt hiszem a postás csengetett vagy a telefon ébresztett éppen. Sűrű karikákban hull a hó és narancsszín alapra sötét mintákat fest a…