csöndablak

Esik és a szív tovább áll. Esernyő alatt meg nem fázik, vérrel szívja tele magát, ő így lélegzik. Elmúltak a szebb napok, a borgőzös nyári csendéletből elfogytak a színfoltok. Egy láthatatlan erő nyelte el őket belőle és a művész csak áll a vászon előtt és mered előre.…

Még érzem az illatát ha elképzelem hogy itt van az az idő. Nem kell visszapörgetnem, csak belegondolok és itt van az a tél. Kilógó derékkal mászkálni az elmúló nyár sarkán, jókedvűen dideregve a nyárra emlékezve úgy ,hogy messze még a továbblépő nyár.Kilépés ebből a…

Fejtetőn gurulnak a görgők, a világ horizontja az égbe szökött. Eldőlt itt is a világ, fél szememből látom, már benne magadra se találsz. Hát fenntről jobb lehetett a lent-IGEN!-ezt megbeszéltük, a végén majd rájössz újra, hogy ezt akkor hogy is értettük. Pillanatokként…

Egy falattal kezdődött minden, aztán lyuk nyílt az ingen és elszakadt a gombom. Két arcom nőtt, az egyiken sáros vér a homlokom, a másikon te vagy és rajtam mosolygunk. Nem, még mindig nem ismerlek mostmár biztosan tudom. Kiábrándultam a helyzetből, alá-fölé rendeltségi viszony?!…

"az állandóan jelenlévő hangokhoz szólva"Tudod, nem egyszerű összehangolni a dolgokat. Nem írhatok le mindent, már nincs meg ez a fajta szabadságom. Nem tudok egyszerűen gondolkozni és nem tudok egy az egyben megcsinálni mindent. Nem tudok leülni tanulni vagy nem tudok…

Megint vetítést rendeztek idelent, ha ilyen van sosem tudom hogy mi történik odafent. Mert mintha máskor sejteném... Úgy játszik a sorsom hogy csak sejtem, hogy mi lehetnék ha megvalósulhatna amit a poharamba csöpögtetnek, csak pár pöttyöt éreznék belőle meg már máshogy innám...…

Leveszem a pólóm, mezítelen felsőtesttel állok a szentély kapujában. Olyan érzés most belépni, mint felvágni egy koponyát és átlépni egy csizmával az elme szövetén. Kicsit irreális vagy inkább naturális? Helyzettől függ, de megihletett a gondolat hogy egy pillanat alatt…

Egy autó száguld a Balaton partján. Vizes üléseken ázott, fázó arcok remegnek. Kiszállnak aztán és belefeledkeznek a nyárba. Az az izzás, ahogy felkel nekünk magyaroknak ugyanakkora jutott belőle, csak kisebb alatta a tenger. Mert ez a mi tengerünk, a mi óperenciánk. Annyira…

Próbálom úgy formálni a szavakat, hogy a hasznomra váljanak. Gondolkozom és törekszek arra, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy én akarom. Befolyásolok, manipulálok és a lelkiismeretem közrejátszása végett, szem előtt tartom, hogy amit elérek azzal ne ártsak senkinek. Aztán…

Velem ül a sötétség a csöndben. Annyiszor tettetett már ilyet, sokszor szimulált velem álmot hátha elalszom tőle, de nem. Sosem történt ilyesmi, ha elültek a zajok és nyitva maradt a lélekpilács, izgága szemgolyókként csak a fényt, a mozgást keresték a belső térben.Most…

Fejbevágott fáradtsággal issza a kávét. Keze alatt csúszik egy szál davidoff és esik. A füst szélét harapdálják az esőcseppek ahogy a tető alól kifelé száll és nagyra nőtt pókok rohannak szerteszét hálóikon a számunkra semmit jelentő repedésekbe menekülésképp.A…

Fekete masszát rágnak az ingán motor villamosfényei. Halk éjszakában zúgó ismétlődő ékelődés egyre mélyebben a sötétségbe. Az utastér ülésein ülők majdnem az álmok kapujában, a sofőr pedig az álmosság tértelenségében lebeg. Változatlan az idő, szinte nem is telnek a…

Morcos az idő, vagy inkább szomorú? Lehet, hogy bágyadt, lehet de én már nem tudom. Akármerre nézek csak ez a lángoló permet, ez az ónosan szitáló életunt semmi hullik az égből. Nem, nem értelek titeket. Hogy lehet ezt szeretni? Hogy lehet ezt szeretni, hogy fázunk, hogy…

Lefolyik a cukormáz az arcáról és láthatóvá válik a koponya csontja. A szívem szakad meg az ilyen felismerések közben. Egy pillanatig még tűröm, hogy rám néz hogy közelről hogy igazán érezzen azt, ami miatt sérülékeny lettem aztán átadom magam a szúró fájdalomnak a…

Egy pillanat volt csak és csukódott az ajtó. Egy ruha, egy övtáska a bőrönd, egy kabát a lakás egy autó az út és nem jön vissza már. Visszacsengenek néha a szavak, a veszekedő hangokat az égbe dobja az adrenalin. Eltűntél.Az út sosem fogy ki a lábad alól, csak az ég tudja…

-Szólj Pé ügynök mivan veled?-Boncolgatok, ilyesmi. Veled mizu?-Már megint gondolkozol, inkább igyál!-Mondtam már neked, hogy mi a baj.-A túl sok agyalás. -Igen. De amióta iszom jobb,mármint amíg levan terhelve nincs ideje a hülyeségekre csak a valós dolgokra.-Hát akkor igyál még!…

 Napalmfénnyel mossák épp az utcámat, nyálkás csigák égnek tőle el és én csak bámulok. Egy őszbe fordult aranylevelű alatt állok éppen, én nézek én festelek téged. Látom a szemed, látom hogy sírnak a könnyeid. Ha tehetném boldogságról írnék, azzal rajzolnék ezüst…

Az ágy végében a sarokfának támasztva egy mélyládán fekszik a notebook. Hanyatt fekszem, aludni próbálok. A film megy, nem talál utat hozzám. Ez kell, arra gondolok, hogy jobb is így, hogy nem érdekel. Már nem tudom hogy hol tart csak bámulok és kötögetem a szálakat a fejemben.…

...és újra itt a kapu előttem, fekete és torz formákká faragott néhol üvegszerűn,néhol üregesen s mélán bambuló meg-megmozduló arcokkal testének felszínén. Mind halottak arcai, nem törődök velük. Hiszen tudom, hogy a világ az én képzetem se több, se kevesebb s pont ezért,…

Inszomniás állapotom ül velem szemben. Én az ágyon, ő a fotelből néz engem. Ölében a kinyitott világ, minél tovább ébren vagyok ő annál többet él át. -De én nem alhatok tőled!-Mondom halkan magamnak, erőtlenek most a szavak(mondom újra)-csak halkan, hadd aludjak…

Dacol a hamis szentbeszéddel,egyre csak rohan a szembeszéllel,üres az ég, üres a látóhatár:a buszmegállóban áll.Üres zsebbel, üres fejek közt a hajnali buszra vár...Indulás! Beszállás!Szerepem a valóságtól eltart a földed alapján. Ki adott teret? Itt ki adott időn…

A napszak nem meghatározható. Egy gombnyomással kezdődik minden és a ledek vékony pilácsának fényeinél bezsibbad a boot szektor. Lassan feláll a rendszer és betölti a tegnapról hibernált, megmaradt információkat. A munkamenet folytatódik, de soha nem onnan ahol tegnap az…

"mikor elsötétül minden"Erre vágytál, itt van, tiéd! Minden amit akartál, a kezedbe adom. Tessék, tetszik? Hogy tetszik a semmi? Kézzel fogható, hát nem igaz?Izzadt kenyérdarabkákat fúj a szél, morzsákat egy nagy karéj lekerekített falatból. Szürke a kép, színtelen.…

Tele vagyok sebekkel, hegekkel. Be nem gyógyuló égtelen, világtalan dekkekkel. Sosem láttak napfényt, annyira mélyre hullottak bennem, szeretem mert jó ha a füstjükben ázik a lelkem. Egész testem fakószín, szürke rovátkákat lát, ha betekintek kitekint rám aki jobban érti a…

 A pontos érzés diktál és nem tér el a nullától. Nincs szinusz, koszinusz semmi sincs, csak egy egyenes vonal és ha eltér, megváltozott minden. Érzés alapú cselekménysorozatokat pörgetek éppen egy olyan henger körül, ami az akaratot jelképezi éppen. Ez a zöld henger,…