Hosszú idő után ma újra álmodtam, ráadásául úgy, hogy nagyjából emlékszem is rá.
Kapuskesztyű
2010.11.22. 07:26 - rezidumdudum
Címkék: emlék álom múlt gyerekkor
Gőzfáklya
2010.11.21. 19:04 - freeeyes
Címkék: random megtörtént ijesztő elvont hiteles valós
"Csak egy dolgot kérek, hogy a holnap történjen másképpen. "
-Hé te, van tüzed? -Nem nincs. -Akkor leszúrlak, mit szólsz. -Azt meg minek?
Hosszú évek teltek el és ugyanaz az álom.
A sötétszürke folt leszúrja a srácot a sarkon, mire az mosolyogva merül el a hullámzó betonban. Az éjjelnappali tulajdonosa bágyadt félmosollyal nyugtázza a jelenetet és egy közben kiteljesedett fültőtől fültőig érő vigyorral az arcán, szolgál ki egy tizenkétéves leányzót, aki dohányárú megvételével próbálta leplezni az óvszeres dobozt, amit az előbbivel letakarva próbált elsumákolni a pénztáros elől. -Ejj, elmúltál már kislány? -Édesapámnak lesz! -Az óvszer?
Szálkás fiú ül görnyedten egy nyitott ablak sarkában, fejét az ablak keretének döntve. A szoba felőli oldalon az ablak alatt közvetlenül egy radiátor hányja kifelé a téli éjben megsemmisülő meleget. De a fiú izzadt teste okádja az izzadt párát, a verejték könnyeket igazán. A párkány alá lógó kezéből cigis izzás változtatja valótlanná a megtekert nyugalmat. A zsarátnok finoman nekiütődik aztán a falnak és hamuvá szürkülve zuhan a havas semmibe. -Jólvagy? -Nem, nem vagyok jól. -Mit álmodtál? -Valamit, amire már...(cigi a szájhoz,inhalálás, félig kiengedés, visszaszívás,teljes kifújás) ...Azt mondtad, hogy szarjam le. -Gyere vissza. Kérlek. -Nem akarok. -Meg fogsz fázni, hideg van. -Nem érdekel. Ez a legkisebb baj ami eshet, most úgy érzem. -Figy a csávó az aluljáróban... -Szard le. Menj vissza aludni.
Szemeikben látja a lángot sajátjában kihúnyni és a vörös szőnyeget közben otthontalan angyalok terítik tarkója, dereka alá vérből és epéből.
Végtelen időtlenség
2010.11.20. 00:55 - freeeyes
Címkék: elvont izzás hatalmasjó
Tűzben ég a Hold és udvarában a meggyulladt felhők fejvesztve rohannak szerteszét. A szemében látja a tüzet, pedig behúzta függönyét...A rojt elrejti, hiába remeg, reszket és szakad szét hogy a széle újra összeálljon, egy szem se láthat be az ablakon. A szőke herceg felül az ágyon és átkorolja hercegnőjét. A Hold átlátott a szitán elsőre, nem követte őket csak az ágyig figyelte tetteit, mert azt mondják ilyen napokon az emberből kibújik a farkas és ez ember lesz farkasnak farkasa e világon. A Hold hölgy fényétől, azt mondják...
Hosszú, akár végtelen sok karmolásnyom karcol szisszenve felreppenő dühöt a bőr hátára, közben kellemetlen érzés kúszik tova kelletlenül, mert oda ez érzés villanása. Átkúszik a viharvert égen-igen!-csúszik tova egy izzó villámlat és a felhők gyulladt vállukon napalm szín üstökkel festenek hajnalt a horizont hátának.
erkély
2010.11.18. 20:50 - escapist
Címkék: emberi
Kis koszos erkély, sarokban asztal, a hamutartóból kibuggyan a sok csikk, minden szeles reggel szedegethetjük, de ez így van jól. Odabent dübörög a basszus, érzem a bor szagát, elég legyen már, valaki jöjjön ki, vegye észre, hogy nem vagyok ott. Valójában tényleg nem akarok ott lenni, szerencsére a szertelen ima süket fülekre talál, hallom a nevetést, a poharak találkozásának hangját, a zenét. ~It's uneasy to pretend, that you never been my friend~ Jó kis zene, emlékek egész sorát hozza magával, bárcsak kiiktathatnám valahogy a memóriámat. Jobb kezemben cigi, balban sárgabögregörbebögre, finom ez a bor. Egy slukk, kettő, szeretek este cigizni, nézni a füstkígyót, amint tovaszáll a szomszédos óvóda felé. Milyen morbid, reggel is nézzük a kicsiket játszani, egyik slukk a másik után, ők nem is vesznek észre minket, még jó, elvannak a saját kis világukban, ahova tartoznak. Vissza kellene mennem, bent meleg van, hangos a zene, újabb üveg bor nyílik, mindenki nevetgél és tömi magába a tartósítószer-színezék édes kettősét, míg valamelyik srác egészen különleges adottságait ecsetelgetik teli szájjal. Így elgondolva, annyira nem is vicces, mégis annak érzem, abszurd helyzet, vége a számnak, újabb kezdődik. ~All alone I fall to pieces~ Érdekes, a zene magával ragad mindenkit, amint az énekes szenved, úgy ül el a pajzán beszélgetés utolsó visongása is, marad helyette valami más, valami nyugodtabb. Egy slukk, kettő, akár egy gyárkémyény, úgy eregeti az erkély a füstöt, egészen érdekes érzés, szemben felgyullad egy villany, egy srác áll a konyhapult mellett, nem látom, mit csinál, de nem néz fel, csak amikor már kifelé megy. Megáll egy percre, talán észrevette, hogy unalmamban akaratlanul akarattal utána leskelődök. Holnap korán kelek, de nem érdekel, meddig vihorásznak itt, meglököm a hamutartót, dezertálnak a legfelül lévő csikkek, de nem szabadulnak ilyen gyorsan, sőt, egy utolsó slukk és még egy csatlakozik hozzájuk. Vissza a fénybe.
Már délután
2010.11.18. 14:53 - rezidumdudum
Címkék: ősz hideg emberi délután képszerű
Még alig múlt délután kettő, de a nap már a házak mögé bukott. Hazafelé, a lakótelepi kukák mellett még pár lépésen keresztül sütötte arcom gyengén, alig pislákolva. Pár óra és a nyújtózó szürkület után ismét ráül a városra a félnapos éjszaka. Ahogy rohanunk a télbe úgy érzem, a sötétség egyre erősebben, egyre korábban támad. Mintha minden világos perc egyre ólmosabb, fásultabb lenne, egyre nehezebben, erőtlenebbül venné fel a küzdelmet a megmásíthatatlan elmúlással szemben.
Igen. Bár tudom, hogy a természet e téli elmúlása csak temporális, hisz a végtelen körforgásban a tavasz visszatér, valahogy mégis azt hiszem, hogy az emberekkel kérlelhetetlenül le fog számolni a közelgő hideg és fagy. Talán azért meg nem öli őket, de soha be nem gyógyuló, örökké gennyező sebeket ejt majd. Minden görcs hosszabb és fájdalmasabb lesz, minden slukk keltette rák nagyobbat harap a tüdőből, minden korty több és több sejtet pusztít el.
a.sz.
2010.11.17. 21:34 - escapist
Címkék: filo
Mögöttem ül, mint mindig. Mindketten a külön kis világunkban, nincs átjárás, egymás mellett, de vigyázva, nehogy egymáshoz érjünk. Pókháló finomságú fal választ el a szoba túlsó felétől. Meg kell hagyni, jól érzem magam így. Könnyű annak, aki nem tart fent bonyolultabbnál bonyolultabb emberi kapcsolatokat. De a felületesség hozhat-e boldogságot? Valószínűleg nem. Mindenképpen kockáztatni kell ahhoz, hogy akár csak egy másodpercig is szívből, őszintén nevethess. És ez feltétlenül megéri a kockázatot. Mégsem merem leporolni azt az átkozott pókhálót kettőnk közül. Gyávaság? Inkább lustaságnak mondanám, sokkal könnyebb a megtartani a távolságot, mint erőfeszítést tenni a közeledés kedvéért. Hallom, ahogy gépel. Biztos ő is ugyanígy hall engem. Egymásnak háttal ülünk, közöttünk az ágyam úgy terül el, mint a Vörös-tenger, várva, hogy valaki szétválassza és átsétáljon a vízfalak között. Na, arra várhat. Pedig kedvelem, nagyon kedvelem, mégsem marad más, csak egy teli hamutartó az erkélyen és a tudat, hogy van mögöttem valaki.
Emlékeztető a hátsókertből
2010.11.17. 18:46 - freeeyes
Címkék: távolságtartó kényelem szűnni nem akaró értelem
8 perce volt, hét lett belőle mint egy hátsó udvaron sütés, mindennapi rutinból persze. Aztán rutinná szürkül a megmaradt hat perc és az emlék, amiből tovább épültünk már nem elég kajára sem. Lassan kifogy belőle a szufla, nem elég hogy egy vízióra öntött, csöpögtetett valami néha még lángra lobbantja, a múlt elmúltját nem változtatja mostra.
Ott áll most és vár téged. Sütöget a tűzhely felett kis, gondolatdarabkákat. Azt várja azt hiszem, hogy felhívd és azt mond bocsánat.
Dombtető
2010.11.14. 17:19 - rezidumdudum
Címkék: én szabadság természet nyugat rólam emberi szentimentál érzés szélszag reziduum
Tegnap volt alkalmam egy kicsit járni a természetben, nem messze a várostól, de kellően távol ahhoz, hogy ne érezzem a szürkeség fásult szagát. Meredek, sáros, ázott levéllel borított szurdokon vitt fel az út a dombtetőre. Az agyagos úton sűrű volt a megannyi ismeretlen illattal telt levegő. Valahogy úgy vettem lélegzetet, ahogy torkos kisgyerek nyúl a kekszes zacskóba.
Emlékezz rám
2010.11.12. 03:42 - freeeyes
Címkék: fáj port hu nemelvont kihültem simaliba
"Csak fekszem az ágyamon és nézek ki a fejemből és azt kérdezem mivan?!"-érzéssel írok most az az igazság. Felültem a buszra, hazajöttem, leszálltam váltottam pár szót egy jóbarátommal és hazajöttem. Gyors kaja, egy félórás herevere az ezeréves asztali gép előtt aztán hanyattfekvés és jött az esti elalvós film. Kiválasztottam a listából, az emlékezz rám-t.
Ha most még csak itt tartanál, ne olvasd tovább mert lefogom lőni a poént.
Kétszer ugrottam neki a posztnak. Mostanában nem nagyon van erőm írni. Most viszont olyan sokkhatás ért, amiről muszáj. Ja, hogy miért ugrottam neki kétszer?! Próbáltam egy hasonló hangvételű megvalósítást, mint amit a port.hu-n olvastam, de nem megy. Az nem az én vagy nem is tudom. Lényeg, a lényeg nem kertelek tovább kezdjük is.
Alapvetően előítéletes vagyok a tinibálványokkal szemben. A gyenge vámpíralakítás után pedig RP-tól nem is vártam sokat. Az hölgy Emilie de Ravin játéka viszont annál inkább megfogott. Lehet, hogy velem a baj és a kék/zöld szem szőke haj összeállításra nem tudok nemet mondani, nem tudom próbáltam objektív lenni, de a férfi partnerhez képest zseniális volt.
A filmről továbbá még annyit tudok mondani, hogy tipikus, ezer plusz egy és sablonos...LENNE, ha nem lenne olyan kimondhatatlan durva csattanó a záró résznél amitől amikor is tudatosult bennem, hogy mi is történik és tényleg leesett az állam. Lehet, hogy erre utaztak, nem tudom hogy előre meg volt e tervezve, de pont a kistílű, néhol félelmetesen gyenge, nagyrészt túlságosan Alkonyat szerű színészi megnyilvánulások valahogy elaltatták bennem a lehetőséget is, hogy ébren leszek még az utolsó húsz percben.
Zárójelben megjegyzem, hogy a pizsamaparti közben történő hajlevágós téma után eszméltem, hogy valamit nem láttam és amiatt a rész miatt másztam ki a takaró alól és szakítottam félbe a nyugodt deliriumot nyújtó pihengetést, csak hogy lássam az áldozatul esett leányzót és tekertem vissza. Ha nincs ez a momentum valószínűleg nem jutok el addig a pontig, hogy sokkolni tudjon a végeredmény.
Gyorsan végighadarva ami a felszínen megmaradt. Burzsuj tinibálvány(RP) elfojtott gyermekkori problémával küszködik.A probléma, hogy apu(PB) burkoltan öngyilkosságba hajszolta a legidősebb fiút, Májkült. A 11éves leányzó(Emilie de Ravin) szeme láttára gyilkolják meg az édesanyját, ennek hatására fóbiája alakul ki ,mely végigkíséri az életét és ez abban nyilvánul meg hogy a film gyakori elemeként ,taxit hívnak mert metróval nem képes közlekedni. Tinibálvány kikattan nekimegy egy verekedő társaságnak, utána nevetséges körülmények között kiütteti magát a jövendőbeli-ara szőke ciklon édesapukájával, akinek a feleségét ugye lelőtték 11 éve a metrómegállóban(itt már bonyolódik, zseniális xD) MIndezek után, jön a még durvább klisés hülyeség, hogy miután kikerültek a zárkából a két srác(azaz tinibálvány és mögötte sündörgő folyton minden lében kanál tipikus lakótársa fogadnak(egyébként nem nevezném fogadásnak, de ezt rábízom arra az olvasóra aki látta a filmet),szóval a fogadás tárgya, hogy szedje össze a lányt bosszúból a monokliért amit aputól kaptunk, aztán igazából nem is értettem, hogy mit lehet kezdeni egy olyan lánnyal akinek az apja rendőr és már lecsukott egyszer,de ebben a helyzetben ez nagyon jó indok arra, hogy egy zárkózott ember egy másik zárkózott ember közelébe kerülhessen. Nekem valahogy nem imponál az ilyen kaliberű kihívás, de megnyugtatásomra, Pattinson úr is így látta és azért nagy duzzogva de bevállalta az épp egy asztalnál tanuló szőkét. Odalép az asztalhoz(mindez a fogadás után természetesen) és előadja a világ legszarabb csajozós dumáját, amit minden bizonnyal a következő péntek alkalmával kötelezően elfogok sütni és direkt úgy fogok sunnyogni közben mint egy folyamatos lelkiismeretfurdalásban küszködő vámpír. "SZociológiai kutatást végzek, megkérdezhetem a a neved?" Anyám borogass, ennél már csak az lett volna rosszabb, ha mindjárt az első csók témát átugorva elejti a poént, hogy "bocs nem vagyok idevalósi, megmutatnád merre laksz?"Ha mindenáron be akarnám illeszteni a sztoriba ,akkor pedig "bocs, látom nem vagy idevalósi és valahonnan sejtem, hogy apád rendőr, de ezt majd csak a film végén árulom el, hogy megsértődhess ezért megmutassam merre lakok?" Lényegtelen az egész, a következő momentum már a vacsora, a következő a csók és ki gondolta volna a harmadik lépés már az ágyjelenet. (jó persze egy berugós este utáni hazamenetelkor apuka aki rendőr kiüti a szőkét és így költözik a tinibálványhoz és így lett a csokapik alapon már jöhet is a sex téma, ha már nálad lakok mert apura haragszom, de mindegy is!)
Külön bekezdést szentelnék még arra a jelenetre, amikor apu rájön, hogy ki is jár a lányával. Apunak leesik, hogy a lánya egy sráccal jár. para1. Mindezek után, az is eljut a tudatáig, hogy hoppá,őt már egyszer lecsuktam.para2. Következmény: Betörök a lakásába és számonkérem a srácon, hogy mi a helyzet. A srác vagány ezért elújságolja apunak, hogy fogadásból járt a lánnyal. Minden sima, semmi átlagsztori lenne, de apa bepipul és felkeni a falra a srácot és addig addig folytogatja amíg észhez nem tér. Ezekután közli, hogy cseréljen zárat egy olyan ajtón, amin NINCS zár és távozik. De még mindig nem ez a lényeg! AZt a vergődést, amit a főszereplő srác levág, azt mindenkinek ajánlom! Az az iszonytatóan nagy görcsös, hányingerszerű tekergőzés amit a vámpírúr levág, esküdni mernék hogy olyan szinten átjött, hogy én is a torkomhoz,gyomromhoz kaptam egyből,pedig engem nem gyepált meg egy felbőszült rendőrapuka sem előtte.
Lényeg, hogy teljesen értelmetlen és rossz érzéssel végignézett kis történések láncolata alkotja a film derekát, ám jön a katarzis, ami ettől szembetőnően elüt:
Kattints rá és képzeld el, hogy Pattinson éppen ott néz ki valamelyik ablakból.
Ja, a szőke végül felszáll a metróra.
10/6
Fele-Más Álom-világ
2010.11.04. 14:39 - freeeyes
Címkék: álom ötlet ajánlás elvont inception redrope du(á)lom
...és az éles fények kaleidoszkópjai hirtelen összefolynak. Borzongatóan távoli melegséget súg a Nap a delelő irányából, bizsergető érzést hagyva maga után.
Az éjszakai sötétségben csak a narancssárga fényt árasztó közvilág pilácsai égnek. Ezeket a kis világokat, mint pocsolyákat kerülgetve rohan egy sötét ruhás alak. Kabátjába bele, bele kap a szél és borostás arcára néhol rálátást enged az elé húzott csuklya, mi a nagy sietségben néha a belekapó légtömegtől hátracsapódik. Aztán megérkezik, bocsánatot kér a késés miatt és leül egy szőke lány mellé.
A szavak elmosódnak, de jó őket hallani. A fény a lombját hullajtó fák ágai között szűri át magát és finoman szórt csillogássá változik a levelek erezetén. A fák törzsén lángol a gőzölgő pára. Egy világosabb hajú lány áll egy gereblyére támaszkodva és mosolygós hangon mesél valamit testvérének, aki harsányan válaszol is rá.
Ő átöleli, mire a lány a vállára hajtja a fejét. A kocsma zaján túl beszökő gépi ricsaj közben is tisztán, érthetően veszik ki egymás szavait. Teázás közben is folyamatosan beszélgetnek, a hangnem változatlanul jókedvű, s bár körülöttük egyre nagyobb a felfordulás ők nem érzékelnek belőle szinte semmit. A külvilág számára ők csak egy pár akik nem vesznek tudomást a történésekről, viszont számukra a külvilág csak egy ketyegő óra,semmi más.
Őszi napokba zárt tavaszi fuvallat fut végig a fák ágai között legyűrűzve azok törzsén, hogy egészen a földig kísérje a letépett színkavalkádot. Amint az utolsó levélke is a földre érkezett versenyfutásba kezd a szellő önmagával és a két lány között elsuhanva a sziklakert kövei fölött átrohanva a kerten löki meg az ajtón épp kilépő fiatal fiút.
Lassan indulnak. Olybű tűnik, nem ismerősek errefelé mert nem köszönnek el senkitől. A lány gyorsan magára kapja kabátját, míg a fiú sietősen a nyakára kanyarítja a fekete, fehér csíkos sálját. A fiú fekete kabátja után csukódik be aztán helyszín homályba vesző ajtaja. Pár pillanat távolságból, már csak az ajtó rémlik, amire a fiú visszapillantott még egyszer.
A fiatal fiú halkan szól valamit, mire egy jóval mélyebb, öblösebb hang válaszol. Egy magas, őszes úr lép ki a ház mögül kezében egy sövényvágóval és egy alig látható félmosollyal az arcán meglöki a fiú vállát, mialatt elmegy mellette.
A lány belekarol a fiúba és elindulnak egy hosszú lépcsőn felfelé. A falakon egyre magasabbra nyúlnak felfelé és egyre ritkásabbak rajtuk az ablakok. Szavak nélkül is tudják, hogy nem fordulhatnak vissza és azt is, hogy minél feljebb jutnak, annál kevesebb lesz a fény. A lány egyre görcsösebben markolja a fiú karját, szinte teljesen elgyűrve kabátjának ujját. Ő rajta még nem látszik a félelem, de érzi hogy történni fog valami nagyon rossz.
A lány aki a gereblyére támaszkodott, most a srác vállára hajtja a fejét és állnak egy autó mellett, aminek motorházáról, tetejéről, oldaláról vékony erekben folyik le a víz. Tőlük pár méterre áll a másik lány és tűnődve nézi őket. Mintha azon vacilálna, hogy megszólítsa e őket vagy sem. Egyszercsak elhatározza magát, hogy csatlakozik hozzájuk, mikor valaki megérinti a vállát.
Aztán elfogynak hirtelen a lépcsők és meredek út vezet lefelé. Egyre gyorsul a tempó, már nem tudnak lassabban menni és már nem nevezhető a folyamat futásnak, sokkal inkább zuhanásnak.
A szél épp versenyt fut a sövénynél és az örökzöldek tűleveleit az őszes úr gépe teleszórja vágott, tépett szélű zöld levéldarabkákkal. Felesége szavára hagyja csak abba a munkát, mikor az kiáll az ajtóba és kis kabátkáját szűkebbre fogva mellkasán ebédre hívja a kertben dolgozókat.
Csak a csillagok fényénél látja a fiú arcát, aki hanyatt fekszik a lány ölében. Nyitva van a szeme és megállapodott már a lány arcán. Érzi, ahogy a végtelen nyugalom szétárad a testében és azt is ahogy a kiserkenő vér finom kis ér formájában szivárog a szája sarkánál, utat találva a tarkója, nyaka irányában eláztatva a lány combján a nadrágot.
Üres a kert, csak ketten állnak a sziklakert mellett. A többiek bementek, ebédhez készülődnek éppen. Ők most a szél játékát figyelik, hogy túrja fel az gyermekien a falevélhalmokat és hogy fut bele minduntalan, újra és újra a terméskő-kerítésbe.
-Hallod?-szólal meg a fiú nagyon halkan, szinte alig érthetően.
-Igen, hallom-szól a lány és behunyja a szemét.
Fekete semmit markolnak hirtelen az ujjak, aztán a takaró lecsúszik az ágyról a földre. A rideg didergés most nem az őszi Napé, amit a Hold derengő szellemfénye helyettesít. Aztán a lábak a hideg kőre érkeznek lassan, ahogy a lány az ágy szélére ülve egyenesedik ki és az ablak felé lép. A lombok már elhulltak mind és az utcát beborította rég a hó. A házak tetején is sötéten csillogó fehér foltok láthatóak és a Hold udvarát a szitáló pelyhek álombéli vasreszelékkel szórták tele.
Ajánlás : Fillya,Xer, ZaidaDinParade, IpomeaLumen,AManturien,DronanDrake és a kicsi Puck emlékére ajánlom ezt az apróságot. Az ötletért köszönet jár Eyeopener-bloggernek! : )
Egy képzelt riport : Spontaneitás kicsit másképpen
2010.11.02. 12:28 - freeeyes
Címkék: elvont sárkány irreális spontaneitás képzelt riport semmi valót senkinek!
-Én félek tőle, hogy előbb utóbb elmúlik és bele kell illeszkednünk a rendszerbe. Félek tőle, hogy a mindennapok berántanak a szürkeségbe és elmúlik minden aminek eddig éltünk. Látom a barátaimon, azokon akik megállapodtak vagy úgy hiszik, hogy itt az ideje lehorgonyozni. Rajtuk látom igazán, hogy mennyire könnyen képes az ember alakítani a saját igényein. Azoknak a legkönnyebb a beilleszkedés, szerintem akik sosem érezték igazán jól magukat a pörgésben. Persze, jókedvűek voltak, szerettek velünk lenni de igazán mindig húzott a szívük valami felé, amit a mi életstílusunk nem adhatott meg nekik. Biztonság, magány, szerelem, nyugalom, önkéntes kötöttségek.
Nosztalgia-páholy : megoldás a problémára
2010.11.01. 11:02 - freeeyes
Címkék: párbeszéd eredet kundera elvont closer egyszeru latvany redrope miertne onjellemzes
-Most figyelj!
(A fiú megcsókolja a lányt, a függöny legördül)
-Na pörgessük át a tapsvihart, mitszólsz!?-Szól a páholyban ülő kettő közül az, aki az előbb figyelemre szólította fel társát.-Na mit szólsz? Hogy tetszik a berendezés és a két színészem?
(Ketten ülnek egy a színpad jobb oldalától hat méterrel lévő, három méter magas páholyban, míg egy lány lábát egy zongorát formázó díszlet-elemről lóbálja föl és alá a színpadon. Egy fiú áll mellette és a páholyokat kémlelve próbálja kivenni az ott ülők arcát.)
-Érzik hogy valami nincs rendben, igaz?
-Hogyne éreznék?!
-Szóval, miért hoztál ide?
Vakvilág
2010.10.27. 22:36 - freeeyes
-Szia!
-Üdv.
-Te honnan jöttél?
-Délről.
-Én északról jöttem. Nálatok mi a helyzet?
-Nincs helyzet. Élelmet keresni jöttem.
-Sokan vagytok?
-Fogyunk. Legtöbbünk már legalább tíz éve nem látta a csillagokat.
-Én egyszer arra ébredtem, hogy látom őket!
-Nem irigyellek. Rontja az ember érzékeit. Akár napokra tönkreteheti a tájékozódási képességet.
-De megéri! Gyönyörűek.
-Ismerős a hangod! Hogy találtál ide?
-Emlékezetből. Úgy rémlett, már jártam itt. De mi jut eszedbe a hangomról?
-Fájdalmat okoz hallani a hangod. Emlékek...
-Megérinthetlek? Akkor tudnám ki vagy, megtudhatnánk...
-Nem, de már tudom, hogy honnan. Volt valaki aki, közel volt és miután eltűnt megszűnt a fény a világban. Távol került tőlem és azóta senki nem volt olyan közel. Azt hiszem akkor éreztem azt, hogy szerelem. Érted?
-Merre vagy? Hadd érintsem meg az arcod!
-Nem lehet. Te nem emlékszel?
-Miért nem? Kérlek hagyd, hogy hozzádérjek! Nem emlékszem semmire! Sajnálom, úgy sajnálom!
-Mit sajnálsz? Ha nem te vagy ő, csak egy emlék játszik velem. Egy emlék, ami téged ide hozott, egy emlék ami engem is erre az útra vezetett, hogy itt lehetünk. Ne sajnálj semmit, előbb utóbb úgy is, mind elveszünk.
-De, ne. Nem akarom. Én boldog tudnék lenni. Olyan jó hallani a hangod!
-Hiszen nem is ismersz. Különben is, én mindjárt megyek. El kell indulnom vissza.
-Akkor ennyi? Nem érinthetlek meg?
-Ha megérintesz többet nem szólhatsz hozzám.
-Jó.
-Nyúlj felém most, beszélni fogok hogy megtalálj.Itt vagyok, gyere. Közel vagy már nagyon. Gyere felém, itt vagy. Érints meg. Most pedig, hogy tudod ki vagyok, megyek.
-Remélem majd egyszer, újra...
-Megszegted!
-...találkozunk ott, ahol nincs sötétség!
Így álmodunk mi
2010.10.27. 14:59 - freeeyes
Címkék: napfogyatkozás george emlékezés elvont
Egy kutyát látok futni a rét hátán. Követem őt lelki szemeimmel egészen addig, amíg bele nem veszik a csillagokba. Lassan hajnalodik az éjszaka isteneinek mindjárt kezdődik a műszak. Gyönyörű arcokon fut most a szemem és mások lelkének tükreibe fullad.
Aztán úgy telik az idő, hogy magával ránt minket. A szemem a helyén egy másik test ékén pihen. Nem bírom levenni róla, hiába vesznek körül csak én vagyok és az álmom, hogy ez az egész nem véletlen egybeesések gonosz láncolata csupán.
Az, hogy itt vagyok és látom mások múltját, mások emlékeit ez nem az én világom. Magamnak magyarázok, meggyőzök, kételkedek, sodródok és újraértelmezek. Pillanatok alatt zajlik le minden és már csókolok valakit és a kezem a kezében, a keze az enyémben és ez a tűz izzó vasakat forgat a szívemben.
Egy kutyát látok futni a rét hátán. Követem őt lelki szemeimmel, míg tehetem ott vagyok vele és keresem a bundáján a Nap fényét, vagy a Holdét csak tudjam, hogy fénylik és utat mutató ő nekem az éjszakában. Remegni kezdenek hirtelen világom falai. Újabb érzet folyik közbe és egy újabb ecset vált új palettára, minek új színeivel lelkembe festenek az elmúlt, elszürkült emlékekbe új valóságokat.
Egy skót juhász fekszik a járdán, a kert mellett. Egy cseresznyefa lógatja fölé fáradt leveleit, míg egy babakocsit nem tolnak az udvarra. Szinte, minden belereszket, ahogy otthagyják a csecsemőt a kocsiban és a kutya szelíden szagolja körbe a fém-vázat, tudatván majd ő vigyáz rá, hogy minden rendben van. Szinte minden belereszket, mert a csecsemő kiált, hiányol valamit és a kutya kétségbe esve keresve a baj forrását körbe és oda vissza cikázik a kocsi körül. Nem érti, hogy mi a baj, pedig úgy segítene! Könny szökik a szemembe és érzem, ahogy kijön egy asszony a házból és engem karba vesznek megnyugszom.
Aztán újra látom a kutyát futni fel az ég felé. Az út amit bejárt, ismerősnek tetszik. Minden apró részlet, mintha már megtettem volna egyszer! Szomorú leszek, folyton csak ez jár a fejemben, ez az álom, hogy én így álmodok és ,hogy én így vágyok rá, erre az elveszett pillanatok soha országára...hogy megint betoppanjon és én legyek megint a királya.
Majdnem monológ és vesztegzár Komárom után
2010.10.26. 20:08 - freeeyes
Címkék: szócső 4m múltmbólmerítettemmintmindig
-Ha jobban belegondolok, megértem. De egyébként, nem értem hogy mi miért nem. Nézd már őket! Mind annyir kíváncsiak, hogy ezért képesek elrontani a gyomrukat is!
-Ja.
-Csak lógnak a vonatablakból kifelé basszameg és egy pillanatra se suhan át az agyukon, hogy ha kiszúrnak valamit teljesen véletlenül, lehet egész életük végéig elkísérheti őket a látvány. Te kinéznél?
-Néz ki a halál.
-Jogos, végülis a halál járt a vasút nyomában és csak egy percre előzte meg...Várjcsak, most jön a kaller, mindjárt megtudjuk mennyit késünk és azt is,hogy mi történt pontosan!
A fiatal húsvér jegyszedőautomata berobog a szerelvény gyomrába és sápadt arcáról törölve hideg verítékét MÁV-os zsebkendőjével halk egérhangon elhadarja a következőket: A vonat előre láthatólag negyed órát késik. Kérjük önöket a vasúttársaság nevében és szíves elnézésüket, a baleset miatt. Sajnos elénk ugrottak...
-Nabazmeg!
-Látod, hogy felizgatta őket a téma? Mindjárt nekiesik az egész utazóközönség! Figyeld csak meg! Mindjárt, már csak pár pillanat és ízekre szedik a fickót azelőtt, hogy továbbrohanhatna a következő hiénaverembe! Tessék mondtam!-Alig hogy elhallgat, egy öreg hölgy lép az imént megjelent kaller elé és hangos szitkokkal kezdi méltatni annak családfáját az ott felmenő lemenő rokonságot és persze a társaságot, hogy nem képesek összeszedni hamarabb "azt a szart" ,ami megmaradt a fickóból aki kiugrott.
-Sajnálom, izé, ööö, mennem kell tovább tájékoztatnom kell az utazóközönséget...-Fúl bele végül a szó és úgy is tesz, ahogy mondta. Lélekszakadva kirohan a vagonból.
-Egyébként tényleg nem értem. Ha a helyszínelők én lennék, már csak az idő megtakarítása végett is egy vödörrel többet hoztam volna.
-Te beteg vagy.
-Én?! Épp őket szemléltetem. Nézz rájuk! Ők elhiszik azt, hogy ha feszülnek a dolgon attól nekik jobb lesz! Nézd azt a szerencsést épp most üti át a baljával a wc ajtó lapját! Nincs itt már rend, se fegyelem, nincs itt semmi! Pont, hogy úgy érzem...Te mit csinálsz? Szerintem ne, szerintem ne..ne ne ne ne!
Néhány perccel később...
-Én mondtam, mindig van benne kukorica!
A tudat, ami tudat alatt utat mutat
2010.10.26. 00:17 - freeeyes
Címkék: gondolkodós elvont hasracsapós talán naív
Hosszú ideig tart, de idő után kialakul. Mindenki kapható rá, mindenki átérzi egy idő után. Persze van mindig kivétel, de olyan csekély számban hogy inkább a szabályt erősíti jelenlétével. A tapasztalat, az az általam oly sokat emlegetett fésű, ami egyszercsak az ember kezébe esik és hirtelen rájövünk, hogy mire kellett volna használni és miért. Későn?
Maga a hit a felsőbb rendűben, az életben, a körforgásban, az emberben, a férfiban és nőben, az életben mindenhol megvan. Miért érzem úgy, hogy a legritkább mégis az, ha az ember magában hisz igazán? Több vakbuzgó keresztényt vagy elvakult politikai szélsőséget látok, mint a középutat kereső ateistát. Persze, két ateista között is van különbség, hisz az egyik csak hisz és létével tudatja, hogy ő van, míg a másik tagad és tagad és állít és magyarázza a lépéseivel saját bizonyítványát, hogy mások gondolatainak,szavainak megcáfolásával alátámasztja saját elméletét, miszerint egyetlen fogódzkodója életében saját maga és akarata.
Nekem az örökké középutat kereső alany a legjobb példa arra, hogy mi nem lehetek sohasem. Persze vágyok rá, hogy hasonuljak velük és elég legyen az önmagamba vetett hitem a továbbjutásra, de nem mert nekem kell a kapaszkodó. Kell a tudat, hogy van valami, ami úgy rendezi be a világot ,hogy a dolgok nem történnek véletlenül. Például azért van a tv a sarokban, elfordítva az ágytól mert nem nézem. Azért van előtte lámpa, mert mögötte van a gitárom és ha játszani akarok, ne keljen a másik oldalról elhúznom és ha felkapcsolom ezt az álló fényforrást akár az ágyon fekve olvashatok is alatta. Az ok, okozattal szeretek magyarázni magamban mindent és megnyugtatom magam a tudattal, hogy van tovább, van miért és minden tettemért számolhatok egy bizonyos következménnyel.
Szeretek hinni még abban, hogy a világ berendezése jól történt és történik folyamatosan. Szeretem elhinni, hogy az a folyamat, ami évszázadok, évezredek óta kíséri és egybefügg az emberiség fejlődésével a sok rossz és negatív dolog mellett, még mindig egy pozitív mederben megy végbe és jó irányba halad. Az emberek véráztatta történelméből kitépett lapok között szeretem megtalálni a szükségess rossz-at,ahhoz hogy tovább lépjünk. Szeretném felülről nézni, taglalni megérteni a világot de nem vagyok kíváncsi rá egy olyan szemszögből, ahol magával húz és beszippant egy vagy több negatív szemszög ami azt súgja, hogy az ember barbár és arra született hogy maga alatt vágja a fát.
Mikro szinten, azt hiszem hogy összeegyeztethetőek a hitek, a vallások, a különböző politikák mind, mind hasonlóak és a szélsőségek csupán szükséges rosszak, hogy tudjuk mi a jó és mi a rossz.
Ezen a szinten, a szerelemhez már nem kell hit. A szerelem csak eszközzé alacsonyul le a gondolkodó világában, egy olyan szerszámmá amit soha nem vehet többé a kezébe, ha már megsértette egyszer vele a kezét. De ha egyszer úgy hozza a sors, hogy más kezébe kell adnom ezt az eszközt, már tudni fogom, hiszem hogy tudni fogom megmutatni, hogy ne ártson se nekem, se magának vele. Ennek az eszköznek a testén, furcsa égetett betűk vannak : ne vegyél tehenet soha egy pohár tejért
Hozzád szólok most, hozzátok. Ti velem egy úton jártok, jártatok. Szerettek engem, szerettetek. Szeretlek most, szerettelek. Hiszek bennetek, benned mindannyiótokban, kis Istenek vagytok mind teremtett világomban.
ZH előrevetítés
2010.10.25. 17:26 - escapist
Címkék: vakvilág
Húsz toll siklik húsz papíron, húsz szempár sandít oldalra, húsz láb topog ütemre a padok alatt. Ő is dolgozik, tanult, tényleg tanult. Reggel korán kelt, este későn feküdt, mégsem volt biztos magában. Egészen addig, míg meg nem kapta a kérdéseket. Relációelmélet, tartalmi feltárás, fogalomalkotás. ~Csak ennyi?~ Nem hiszi el, hogy ezért kellett órákig a jegyzetek fölött görnyednie. Önkéntelenül is elmosolyodik, megnyugszik, már nincs mitől félni. Gyorsan végeznek, szedelőzködni kezd a csoport, egyszerre megint visszatér a megszokott zsongás, mintha csak a hallását kapta volna vissza. Kifelé menet mellé keveredik egy zöldszemű. -Hazakísérlek.- És hazakíséri. Létezik happy end, ugye?
Test és Színház
2010.10.25. 00:25 - freeeyes
Címkék: elvont hasamracsaptam
-Most mit mondjak? Legszívesebben nem mondanék semmit. Hallgatnám ahogy susog, a hideget akarom érezni a szívem alatt. Érted? Át akarom élni az érzést újra és újra, egészen addig amíg csak lehet. Bele akarok futni még egyszer és aztán újra és még egyszer utoljára. Ezt szeretném, erre vágyom.
-Nem nyílok meg soha többé. Nincs értelme. A felszín is tetszik nekik, ez az én színházam és elég jó a promóció, jönnek akkor is ha csak egy ajtót nyitok ki és ott is csak egy fél kezű jegyszedő dolgozik. Lassan azt hiszem, hogy akkor is menne, ha visszavenném az országszerte szét szórt plakátokat és csak két-három helyre tűzném ki, hogy élő adás van a színpadon.
-Eladod magad. Nem marad semmid, értéktelen leszel, hasznavehetetlen. Megtanulja majd a közönség, hogy nem vagy megbízható. Néha kinyitsz és ezer felé árad a fény. Néha becsuksz pedig az ajtóban toporgó közönség sorai között befolyásos,fontos vendégek voltak. Néha pedig kitöröd az ablakokat, leszeded az ajtófélfát és arénát csinálsz ezekből az áldott deszkákból!
-Ismered a démont, aki a falaim között lakik! Hisz őt nem ismeri senki! Míg ő láthatatlanul megbúvik a színfalak mögött, nincs baj. Nem lehet baj, folyhat a vér és élve éghetnek el a színészek, ha őt nem látják meg, ha ő elbújik.
-De kiárusítod magát a színházat! Te őrült, ezért adták a kezedbe e áldott falakat, hogy rohadjon a festék és hulljon a vakolat? Hogy a tetőn át bámuld a csillagokat?! Te szörnyeteg, te áldatlan lélek mit teszel ott, hol mi voltunk otthon gyermeki Istenei a szerelem hitének!
-Azt teszem ami jó. Azt teszem ami fáj. Azt akarom, hogy házamból múzeum legyen, s ne raktár hol az elmúlt korok eseményének fényét ellepi a por,mitől megfakul a múlt és csak egy törött váza marad vagy egy széthordott festmény szakadt kárpittal fércelt lehántolt maradványa! Nem akarok halott jövőt, mikor a múltamban fekhetek,síromban koporsómban olyan lángok között hamvadva el, miről beszélnek akkor is ha elemésztett már száz, ezer évnyi érzés.
-Elhordják köveidet, elhordják lassan falaid fölűl a tetőt. Nincs már kéményed sem, hát hogy fűtesz belül?! Csak a füst és az eltékozolt pillanatokból ácsolt művek melódiája rohan keresztül termeiden megállás nélkül dicsőítve azt,ami az elmúltat oly széppé tette, amit te is láttál! Hát nem lennék én, ha boldog lennél páholyodban te démon?!
-Ha a lélek boldog, bezárnak a kapuk. Ha a démon boldog csak ő szerepel csak ő kell. Egynek, csak egynek ad műsort, csak egynek felel és kitárja összes termem, őt tenyerén hordja...
...ha a lelkünk boldog testünknek s falainknak két színésze lesz, egy-egy felcserélt démona.
Buda Ferenc - Pesten esik a hó
2010.10.23. 11:41 - SewaDork
Pesten esik a hó
Keringve kavarogva
A Dunán a habokra
Lelkük-vesztett romokra
Kivert ablakszemekre
Kékszájú emberekre
Csepelre és a Gyárra
A moccanatlan Várra
Tépett szélű sebeken
Dacoló üzemeken
Aszfaltra száradt véren
Megül halottfehéren
Hordja a szél a földön
Viszi a szél az égen
Pesten esik a hó
Nyílt sebre friss kötésnek
Pest talpig hófehérben
/nem szoktam szeretni az ilyet, de ez most megfogott/
Tereza álma
2010.10.21. 11:56 - freeeyes
Címkék: kérdés kundera intertextualitás értelmezendő
A szokott füstös bár két megszokott vendége füstöt fú és gondolataiba meredve keresi a szót. A témák összevisszaságában nehéz megtalálni a kiindulópontot, hiszen az asszociáció nem szab határt és ezeken visszafejteni, leginkább olyan mint megbántani egy szabót.
Tereza szerelmes, Tomas is szerelmes. Tereza él, Tomas is de máshogy. Mi a különsbég? Milyen hosszú lehet egy kétévi vakáció? Epikus vagy lírikus? Vagy túl széles a határmezsgyén túlnyúló harmadik halmaz? Jó szerető, vagy csak egyszeri? Mi az oka? Biztos, hogy szerelmes? Nem a szerelem definíciója más, személyenként változó?
Lassan közeledik az éjfél. A változatosság témájából fűzött szavak láncolata nem akar véget érni. Ezen szavakból lett mondatok abszolút dominanciájukat hirdetvén, újra és újra megerősítést várnak általános és már többször megbeszélt, lezárt tényeket porondra rángatásával. A szerepeltetés lényege a másikban megszületett vagy esetlegesen születendő mellék vagy kiharcolható megjegyzések felszínre kerülésében keresendő. Néha szükség van rá, hogy közbebökjön valamit, amitől könnyebb. Valamit, ami tompít a tényeken és mosolyt varázsol a legkomolyabb arcokra is.
Tereza szerelmes, ő tényleg. Tomas nem szerelmes ez pedig biztos. Tomas, gyűlöli a szerelmet? Nem, de csak az intertextualitás kedvéért. De ő utálja a szerelmet, mert utálja a kiszolgáltatottságot. A szerelem biztosíték, a kiszolgáltatottság felelőtlen érzelem, mely csak biztos felelős kezekben nem tör,zúz,szakít és tép szét szíveket. Tehát,ha te vezeted őt, vezesd okosan. Ha kell, vezesd meg de ne bántsd ha ő nem akarja. Amíg csukva van a szeme akármit megtehetsz,de ha kinyitja nyisd ki te és lássa azt, amire belőled emlékezett mielőtt elveszítette a szeme világát.
Nincs borzasztóbb érzés annál, mikor lekerül az emberről a szemet fedő sötétség és a gyeplőt fogó ember nem az, akire emlékeztél. Nincs rosszabb a csalódásnál, hisz ez a kulcs a fájdalomhoz.
Neki bejött és megy. Tehát megy, lásd hogy megy. Nyisd ki a szemed és nézz körül. Nézz körül és vedd észre azokat a részleteket, amikre szükséged lehet. Ne, inkább jegyezz meg mindent és tégy úgy, mintha még mindig csukva lenne. Mert bár ő fogja a kezed és vezet, sosem nézhet vissza rád, mert elrontaná vele az egészet. Minden elúszik ha egy titoknak két gazdája lesz vagy több. Onnan már nem titok a titok, ha már nem tudod megállapítani ,hogy te vezetsz vagy téged vezetnek.
Tovább tekeregnek a szálak és évekre visszamenőleg fűződnek össze. Talán a sok ezer közül a kocka egyik oldala összeállt? Közelebb léptünk a szinthez? Tomas, szépnek látja Terezát, gyönyörűnek látja őt. Szerelmes belé és akkor érzi ezt a szívébe markoló érzést leginkább, amikor az rémálmaiban hangos szóval, sikongatva retteg attól, hogy elveszíti őt. De ő bölcs és ha Tereza ki is nyitja a szemét, eltereli az álmot mint a pásztor az eltévedt borjút. "Nézd Tereza, repülőn ülünk ketten, nézd a felhőket!"
De ez a titok? Elterelni az álmokat? A probléma megoldása tehát nem a probléma megoldása, hanem egy válasz az álmokra. A valóságban nem megoldható probléma valós és összetett, de ha a felszín nyugodt és a mélyben dúló sárkányoknak dobott egyéjszakás falat hosszú időre, akár örökre szolgáltathat ismételt átmeneti megoldást akkor nincs probléma.
Azt mondják, hogy az ember örök és kiírthatatlan betegsége a Földi lét során a nátha. Soha nem lehet kiírtani, nem lehet rá tartós gyógyszert kidolgozni mert mutálódik és fejlődik. Gyógyszert veszel rá, beveszed és elmúlik. De másnap vagy egy hónap múlva, vagy talán egy év múlva újra előjön. Sokan csak nagyon ritkán náthásak, valakik egyáltalán nem tudják milyen érzés mert minimális emlékük van róla és ha esetleg áldozatául is esnek neki nagyon rövid idő alatt legyőzi az immunrendszerük. Ők nem értik, miért keresnek rá tartós megoldást. De vannak akik szenvednek tőle, akiknek gyenge az immunrendszerük vagy csak különleges érzékenységük van rá. Ők isznak egy pohár teát, bedobnak egy ezres c-vitamint és lefekszenek a tv-elé pihenni. Ez átmeneti megoldás, de ha nincs jobb akkor kell az a tea és kell a vitamin és a pihenés,mert a tartós dolgok attól tartósak, hogy részük az állandóság és az állandóságban vállalt szerepük összeegyeztethetetlen lenne a mindennapi rutin nélkül.
Tereza szerelmes, Tomas is szerelmes. Mindketten szerelmesek és mindketten magyarázzák magukban a szót, az érzéseket és a tetteiket. Tereza önmagában csalja Tomast mikor arról álmodik hogy elveszíti őt, Tomas pedig tartós kapcsolatában Terezával, hűtlensége közben csalja önmagát.
Lezárás képpen pedig, eltűnik az asztalról a beszélgetés menetét szimbolizáló utolsó két korsó sör. Az asztalt aztán leszedik és mire a csapos a pulthoz ér az ajtó zárószerkezete behúzta az ajtólapot a foglalatba.
Forráskód elemzés
2010.10.18. 17:29 - freeeyes
Füstös bár, közepesen átlátható káosz az egyszem vendég asztalán. Két teli hamutálca mellett kiürült cigarettatárca, mellette pénztárca rá és mellédöntve két kiüresedett frissen bontott vörös lucky strike' névre hallgató doboz, hasaikon a különböző megnyerő feliratokkal: " a dohányzás halálhoz vezet" és "a dohányzás impotenciát okoz", mindemellett finom hangon gyors tempóban dobol egy kéz két ujja felváltva egy drágának tűnő vásári öngyújtó sast formázó dombornyomatán, melyet az ezüst alapba két réz szegeccsel ütöttek fel, mely alapvetően még csóróbb hatást vált ki, mintha árcímkével együtt hordaná a gazdája.
Hirtelen beviharzik valaki az ajtón és egy pillanat alatt felmérve a belső helyzetet, biccentve a pult felé kabátját a benn ülővel szemben lévő szék mellé teríti anélkül, hogy a rajta megállt vizet leverte volna róla.
-Hú bazzeg, már két doboznál tartasz? Pedig kértem volna egy szálat az impotenciát okozóból!
Szemben ülnek egymással, két-két korsó mindegyikük előtt és már várban állnak a felesek az asztal közepén.
-Te hallod,figyelj!Szóval,az van, hogy nem értem.
-Mi?Már mondtam. Rosszat,nagyon rosszat álmodtam és még mindig veri a verítéket a szívem úgy dobol vágod?!
-Azt igen, csak nem tudom leelemezni. Szóval, azvan,hogy mi a fet történik már az emberrel, minek álmodsz te ilyet?
Egy felsőbb középosztálybéli családi étterem teraszán ülök egy lánnyal szemben. Nem, nem lány inkább nő, már nő. Gyönyörű arcvonásai a retinámba égtek, soha nem láttam ilyen szépet pedig van már tapasztalatom. Tudod, az ember harminc év alatt, ha azt vesszük számba, hogy tekintve a rohanó világ negatív és pozitív pólusát, ha a pozitívon vagy elég nagy lángon vagy képes két oldalról égetni a gyertyát így már tizenöt éves korodban szert tehetsz életed első szexuális élményére. Tizenöt év alatt, ha azzal számolsz hogy évente megismersz és lefekszel csak nyolc nővel, az már ennyi idő alatt egy elég magas szám. Ebből a tapasztalatból kifolyólag, én nem ismertem őt és miközben beszélgettünk arra gondoltam, hogy nem lehet elmém egy régi emléke, ő vele én még nem találkoztam. Tökéletes.
-Te. Szóval, bemutathatnál neki.
-Sosem találkoztam vele.
-Tudom. De attól még, nem ártana látni, hogy merre tartunk. Mármint érted, mindenki halad valami felé. Te azt mondtad, hogy nem tudsz szerelmes lenni és most érted, tizenöt év után arról álmodsz hogy összefutsz egy nálad öt évvel fiatalabb valakivel és szerelmesnek érzed magad belé. Ez, számomra frusztráló hatást kelt.
-Nem értem, miért frusztrál?
-Mert, már tíz éve párkapcsolatban élek és most születik meg az első kölyköm és fingom nincs róla, hogy mi az a szerelem. Jól működő partner kapcsolatot láttam már és én is hasonlónak tudom be a sajátomat. Veszekedés nélküli, kívülről sőt még belülről is megtévesztésig tökéletesnek ható kapcsolatnak, ahol nem kell azért félre mennem, hogy fenntartsam az érdeklődést, mert már eleve nem is volt.
-Gépek vagytok mind a ketten. Én ezt nem tudnám csinálni.
-Ez van, de én elültettem jövőm magjait én akár már meg is halhatok és marad valami utánam.
-Ja, éhező kölykök meg egy feleség aki négyszer annyira szeret mint hinnéd.
-Látod, ezért frusztrál, hogy te tizenöt év ide lógatom, oda lógatom után bejelented, hogy beleszerettél valakibe valamelyik orrba-szájba buli alatt és olyan szintre vitted magad, hogy nem emlékszel semmire.
-Hát engem is zavar ha így van, de én szerintem megalkottam a magam párját fejben, az elérhetetlent.
-Hát te hülye vagy. Nincs elérhetetlen, erre még én is emlékszem.
-De van, a saját eszményképünket keressük mindketten a nőben.
-Nem. Én keresem a saját eszményképemet a nőkben, te minden nőben a kalandot keresed a változatosságot, én pedig azt találtam meg a feleségemben, ami miatt ki tudok mellette tartani és nem vérzek el közben, se fizikálisan se lelkiekben.
-Ennyire egyszerű lennék?
-Egy kurva vagy, ami férfi szemmel nem problémás, tekintve hogy a vadászterületed kívül esik a barátok rezervátumain. Alapvetően már az ízlésünk miatt is különbségek voltak. Te a tüzes megbízhatatlant, én a jeges, megbízhatót kerestem amióta az eszemet tudom.
-Mindig kijózanodok ha elkezdünk beszélgetni...
-Ez a lényeg.Nem vagy egyszerű, csak nem tudod elkötelezni magad. Ha nem biztos a cél, inkább tovább állsz, hogy ne hazudj, hogy ne bánts meg senkit. Még a zöldfülűek is tudják hogy mi az a két dolog, amit egy nőnek sosem szabad mondani.
-Na mit?
-Igent és nemet. És miért?
-Na miért?
-Mert nem fogod tudni betartani.
ez Szomorú
2010.10.17. 04:23 - freeeyes
Címkék: elvont
A ködben szakít fémes test, unalmas útján halad. Pár percre elfeledtem, hogy a gyomrában bekötve hagytam magam. Sorban előz egymás után, pár percre csak hagyd, hadd legyek én a magány. Pont ennyi volt elég és már el is hagytam a határt.
Valahol egészen másutt, önhittségen minden uralmon át-Semmi hatalmas senkinek!- ezt kiáltja a határtalanság. Szél zúg a fejem felett, mintha ő is ezt súgná. Nem akar olyan lenni, mint eddig mindenki más. Nem akar bántani, nem akar ugyanaz lenni mint ami volt. Egy eszményképet üldözni a jóból a jobb felé egy szebb irányon át. Visszasírlak néha, pedig annyira régen volt már. Emlékszem és jó így tenni, jó ez a kis nosztalgia nekem. Édesen szomorú hangon szól valaki messziről-ő már nincs-és én így ébredjek tovább?
Hadd álmodjam tovább, hadd ne fejezzem be. Annyira komor lett ez az egész, hogy belémcsömörlött a boldogság.
A hirtelen piszkozata
2010.10.14. 23:51 - freeeyes
Olyan hirtelen történnek a dolgok! Nézd, tegnap meghaltam, ma megszülettem, holnap pedig felnövök. Hogy mi lesz az után? Nem tudom, nem hiszem hogy felfogom mert a hirtelen dolgok általában annyira gyorsan suhannak el mellettem, hogy mire megérteném, megint meghaltam és már útban vagyok egy új világ felé.
I remember adam's apple
2010.10.14. 00:42 - freeeyes
...majd aztán Isten, hátad mögött megállok és akkor kopogtatni fogok. Gondolatokkal elárasztott falukban, kiontott falakon ülve világtalan házak porhüvelyében, otthont találnék neked. Csiszolnék sok apró kavicsból szálfa oltárt rajta öntött vasból fémpántokkal tálkát s benne vérem neked áldoznám fel, te láthatatlan Isten, kinek háta vetett ágyam, roskatag álmom nekem.
Vágyálmaim között, sorra járnám útjainkat. Gondosan megtervezett menetben levezényelt sorsom útvesztőit alagúttá tenném, a gyeplőt a kezembe venném és visszapörgetném, újból megtenném, elfelejteném hogy volt máshogy. Csak hogy tudd, egy teremtés is lehet más és jobb, ha nem hibáztál akkor mikor lucifernek nem adtál re-tourt.
"Megszületett a nagy mű, yess a gép forog az alkotó relax"