Egy újabb nap, újabb üres szavak. Ok nélküli okozat, egyedül van, mégsem magányos. Jó ez így, nem igaz? Az ágynemű még meleg, a szíve mégis hideg, már egy ideje csak megjátszották, amiről mindketten tudták, hogy nem létezik, legalábbis köztük nem.Sötét van, égkék takaró…