csöndablak

Penésszagú szobában hódította a belmagasságot az ezerféle pacsuli és kölni illata, mikor hangos kattanással elfordult a bejárati ajtóban egy kulcs és ismerős idegenek toppantak az előszobába. Itt az óra a hajnal számait veri éppen mutatójával ,flegmán szinte oda sem figyelve…

Szakad az eső és néha a monitor villanásai ugranak a szemem elé ha a sötét tájat bámulom. Rohan a világ mellettünk, arra gondolok hogy végülis ugyanolyan fent mint lent a vagonban. Nincs nagy különbség ,csak a sebesség tűnik nagyobbnak és az ember komfortérzetének nem sokat…

Mindenki bámulja a monitorokat. Hányingerem van a csodálkozástól. Négy fal között megszürkülnek az emberek. Minden képernyőn egy szatelites kép látható, ahol egy nyomkövető ugrálásának nyomait kötik össze. Nemsokára én is be fogok avatkozni a programba. Nekem nem jelent…

Néha Zöldhályog előveszi a pennát és forró gólyavérbe mártja a hegyét. Társai ilyenkor mély álomszerű képet látnak az ég felől feléjük zuhanni, úgy mint az ablakból elengedett téglát ahogy fejre ejti a kéz és a jól ismert láthatatlan erő. Ilyenkor forró kénnel telt…

Miután összevartak, azt mondták hogy nem súlyos. Arra gondolok, hogy nem tudják micsoda rémálomba csöppentem. Nem tudják, hogy nem félek attól, amitől mindannyian rettegnek. Nem tudnak ők semmit, csak azt hogy valamiért melléjük szegődött valaki aki hű volt hozzájuk amióta…

Érzem, ahogy feszül a hátamra tapadt vértől a bőröm és azt is, ahogy a tavaszi szél meglobogtatja hátamon kabátom szövetét. Megszakadt darabkákat látok hullámzani ,ha tükörbe nézek. Egy lépcsőfordulóban állok meg és a tükörképem néz vissza rám. Meggyötört szakállas…

Gyanútlan szíven keresztül hasított az a sikoly. Leesett a lépcsőn az a ruha és mi csak álltunk ott és bámultuk az ablakokon keresztül ,ahogy a folyón átívelő hidakon felénk áramlott a zabolázatlan csőcselék. Elárultak minket és ennek tudatában folytattuk azt amit elkezdtünk…

Ma amikor felébredtem a kis esti menedékemen, kinézve a kijáraton láttam, hogy megint az a fehér valami hull az égből. Még mindig nem tudom mi ez. Soha nem találkoztam hasonló jelenséggel. Mindenesetre próbálom távoltartani magam tőle. Kitudja, talán ez is a szennyezés…

Lassan visz le, követ a zúgás, a vállam fölött néz felém. Szinte hozzám ér, de ő csak egy ígéret, egy árny aki fentről szegődött mellém. Lassan ismerős lesz csak a levegő, egy távoli hang, egy ismerős illat ahogy mélyebbre visz és magába olvasztja testem kontúrját a fehér…

II.Először azt hiszed,mert nem mondták meg, hogy mit jelentenek a rovátkák. Azt hiszed mint ő, hogy három rovátka ,három másodpercig kell számolni mire hatni fog. De nem, három másodpercig érzed a hatását. Amíg elszámolsz háromig, meglátod a pillangót és ahogy kitárja a…

I.A kocsma falának színét nehezen lehetett volna meghatározni változatos összetétele miatt. A falak sarkaiban furcsa zöldes, barnás foltok villantak ki az asztalok közül, míg a szem magasságában a lambéria erőteljes narancssárga és fakó vörös színekben játszott. A régen még…

A teremtés most fel és alá sétál egy parton. Ő egy gyöngy, egy gyönyörű szép. Fújja közben a haját, tépi a szél a ruhát rajta és leskelődik a telt arcú fentről, mert ő is őt akarja. Látni akarja az őt, amint belesétál a folyóba, csak úgy persze nem tetszene ,ha a ruha…

Fehér a fal. A bútorok az éppen beszökő zajos fényektől nagyok és az ágy végéből nézem mit is fest a szél az ablakból elém. Sötét rés tátong. Nem záródik teljesen, a két lap között láthatatlanok a mozdulatlanok. Olvasnék ,ha lenne fény ,de anélkül csak fantáziálok.…

Kicsit imbolyog, azt hiszem reszket. Hogy melyiküket látom, ha ránézek nem tudom csak sejtem. Az a baj, hogy nem tudom biztosan, hogy nincs egyenlőség ,hogy nincsen jel. Velem volna a gond, én lennék a rejtett a baj, a pont ahonnan nincs tovább? Azt mondod én elhiszem, azt mondom, hogy…

-Elfognak ütni!A szavak elrohannak mellette ,míg ő a nyugalom. Nézi ,ahogy szaladnak és a szélvédőn túl a sofőr arcába bámul. Nézi a szemeit. Nem tesz fel kérdéseket, csak szeme sarkából kitekintve vesz fel néhány parányi információt abból, ahogyan csökken lassan közte és…

Mitől fél az, aki senkitől sem fél? Félhet e a félelemtől az, aki nem rettegett életében soha egy pillanatig sem? Elmélyülő sötétség lett úrrá a fényeken. A beszűrődő narancs és vörös póznák először elnyúltak az ablak mellett a falon a plafonig nyúlva felfelé, aztán…

A belváros fényei egy hunyorításban egyesülnek aztán ,hogy önként vallják be az éjszakának eljött a távozás ideje. A becsukott szem aztán kinyílik és az izzó foltok helyére kósza könnycsepp gyűlik a pillák hegyéig csúszva szét. Apró testvér születik még gyorsan és…

Egy élére esett szív király gombokat csúsztatott egy pásztor zsebébe. Felrémlett előtte a múltja, arra várt hogy egy dáma a szívét pikkre cserélje. 'Ki hitte volna, hogy ez lesz belőle?', suttogta fülébe a pásztor s fogva sípját jászolt ácsolt bosszús mélaságból ,hogy egy…

II.Már hetek óta szólt a nóta, a dínom dánom ,mire az erdő egészen megszerette a három vagány lovagot. Állatok követték nyomaikat éjszaka, vándor ördögök ropták velük együtt, ha hajnalban még bírták a folyékony átkot, ám reggelre mind eltűntek. Nappal félrehúzódtak a…

I.Az üveghegyen túlról egyszer elindult a gólya. Lába közé szorult közben egy kristály bólya, amit egy erdő széléről csent el két alvó démon lába mellől. De nem akármilyen bólya volt ez, érezte ezt ő is és károgó hangján kerepelte világgá, hogy mit lopott ő kelme…

Olyan érzés lehetett, mintha ajtót nyitnál az orion csillagövén. Kinézel és csodálkozol, aztán viszel magaddal egy széket leülsz a szélére és láblógatva várod hogy elsodorjon valami fekete lyuk úgy, hogy soha nem találsz vissza. Zavaros képek következtek aztán, láttam a…

Később felváltva voltunk ébren és alvó, álmodó állapotban. Váltottuk egymást úgy, hogy szinte érezni lehetett a hullámzást. A Westend tetején ültünk ketten egy pad szélén és nem néztünk egymásra. Nem volt zavaró a csönd, egy hullámhosszon tartottuk magunkban a közös…

Eszméletlenül elfáradtam. Ezt állapítottam meg másnap reggel nyolc környékén az autó ablakán kibámulva. Teljesen egyértelmű és több mint hangzatos az a mondat, hogy a nyár nem pihenésre való. Nem csak ,hogy nem arra való, nem is lehet. Múlthét szerdáig tudtam visszaemlékezni…

Alaphelyzet szerint, sütött a nap és döglesztett a meleg. A vonatablakon kifelé bámulva egész más világot festett elém a várakozás ,mintha a sinek mellett gyalogolva néztem volna befelé. Unalom szállingózott a nem-dohányzó vagon légkondicionáló berendezéséből és a füst…

A kimondott szavakon túl a hitet viszem és falakra festek velük részeket csöndes monológokból. Idézek tőletek még akkor is ha nem kértek rá. Emlékezek dühből dacból egyszerre mint egy gyermek mert a felejtést nem nekem találták ki hiába akasztják a nyakamba. Az nem az én…