csöndablak

Szürke, félhomályos megvilágítás. Nikotin szín, mályva és kopottan csíkos fal, fekete plafon és alatta egy asztal. A pultnál életunt hölgy. Harminc év körül sántikál benne az élet és a lélek szállni jár, ha valaki megjegyzi néha, hogy de jó lenne vele inná meg a…

Vízcsepp koppanása zörgeti meg a csend harangját,mire az tovább fülelve a semmire, vissza is alszik. Reszket a csepp, legszívesebben szétfolyna magától, úgy féli az ismeretlent. Megnőtt termeténél fogva kényszerűn végigrohan aztán egy nagyobb levél gerincén, hogy végül a…

Neon arcú éjjel pirkad arcokon izzik a kicsöppent illatbőr alól kelt izzadtde kit érdekel ha elillanhat? Napkezeket konstruál fényjátékból újak nyúlnak Feléd mutat demonstrála tény a tiéd csöndes tudat lázongó tömeg súlyban felejtegymásnak rohannak a…

A gép előtt ül a nappaliban. Délután van, leves fő a konyhában és párás gőzt izzadnak a kis rácsos ablakok. Kattanás hallatszik. A test aztán lustán megmozdul és az erősítőhöz mászik. Négykézláb az asztal alatt, ott állítja be a régi roncson a megfelelőt. A hangerő…

Gitárzene szól, pirosan dúdol a hangja és cigit köp a hamutartó felé az ujj. Képzeletben távol jártam, magamtól és mástól vártam, valami egészen mást. Kitárt szárnyak helyett, tenyérrel lefelé támaszkodó arcokat, wcket öleltek, jó hogy itt vagy. Vállon ragadtak, elhúztak,…

Pirosló alkony a bőrömön a foltom és azt kiáltom, ne. Kitárja fölöttem súlyos szárnyát, magával rántja pokolba a szivem. Kevéssé érdekel, a katlan inkább a vadban látott aranyban vagyok otthon, ha ezt akarod hát itt van tessék, pont a nyomokban van az emlék ,itt van a homokban.…

Az alany be van zárva, négy fal közé egy szobába és gyertyával a kezében didereg. Hideg van, nem mozdul csak reszket és magában szidja az eget. Az indok egyszerű nem látta még eleget. Egy ilyen helyen bezárva lenni gyilkos érzés. Nem néz semerre, egyszem gyertya múlik előtte és…

Csak apróság, bevillan egy valóság és kitágul a pupilla. Felfogja a fényt, felfogta és emlékezni kezd rá. Nem bánt, lehet fáj, de megtörtént már, hogy ugyanígy vakított és amikor megszokta, utána jobb volt. Lámpafénynél bámulta a tükröt, éjfél régen elmúlt már.…

2009.01.23 PéntekMost értem ide. Egyik haver dobott haza. Felinvitáltam egy sörre ,de azt mondta vezet. Kicsit szórakozott vagyok. Reggel, tegnap reggel volt. Felébredtem és vártam a mát. Hogy lefekhessek és elmehessek melózni és elkezdődhessen a hétvége végre. Az jutott eszembe,…

Kicsit dörög, szánkázik a szél a tetőkön. Végeláthatatlan most körülöttem a csend.A rádiót nézem, hallgatom hogy hallom e. Más dalokat zúgott, más slágerek voltak ,egy kicsit többet hallhatott hangyafocival. Ilyenkor karosszékben ülve, bámulva a szelet, a tetőkről…

Valami apró pötty az égen, engem nézett valami terítéknek látszó tárgynak. Füleltem rá és azt kívántam ,bár nézne bálnának. Uszonyosnak, szépnek tajtékban henyélő óriás lénynek és hadd higyje rám azt is, hogy csak a minimálból élek.De nem az voltam, nem hittem már,…

"idő komámmal"Nála járt egy percre éppen csak benézettellépett mellőle és egy csókot legyintetthideg arcú mostoha éles fagyos altatóa tél most a válasz az értetlen buktatótovább is libbent szárnya alatt szél letttavasz súgott szépet beledalolt kelletvalaki ezt súgta…

Fölülről nézett a világra, boldogságra gondolt és arra, hogy ez így jó. Kitárta szárnyait és átsuhant az agyán az érzés, a repülés érzése. Emlékeiből előásta az első pillanatot, amikor alávetette magát és nem a jól ismert fájdalmas felismerés, a tört csontok halk,…

Csak keveset gondoltam, mit jelent egy szó ami csókról szól. Mit jelent pár karakter, ami leírna valamit, amiről senki nem tudja, hogy érzelmeken túl ,mit is jelent. EGy mozdulat, a szeretetről, azt mondtam régen, hogy ha egy etióp kvartyog, biztos hogy a legszebb szava a csók. Nem…

Körbenézve a világ megfagyott maradványai köszöntek vissza rá. Fölötte a kéken csillogó féregbordák, most a reggel ígéretét hangsúlyozták ki változatlan és álmosító derengésükkel. Egy buszon ült és épp ,hogy elmúlt hét óra. Ír, ír és merül. Tényleg, az a pillanat…

Keresve se találhatott volna több csikket, lépte át őket,azt a sok mennyire elszívott percet egyszerre. Bent már ültek a magukban kártevők, ezért levette kabátját és ő, aki frissen hibernált állapotából éppen valami melegséget csempészett saját bordáig közé gyorsan le is…

Hazaút. Este. Nagy lépések, aluljáró. Rétegelt jókedv, nyugalom. Épp a tetejére ér. Még pár lépés és megáll. A busz épp most ment el. Hátulról még látszik a sárga folt, amint jobbra fordul a városháza előtt. Vállvonás aztán indulóban a révai utca felé felnéz. Fenn…

Házam tetején cserepeken. Ott fekszem én és magamat keresem. Nem látok semmit, mintha vak lennék ,pedig csak sötét van, teljesen sötét. Alig hogy rájöttem, felkapcsolták a világot. Egyszerre betöltött mindent és én már semmit sem várok. A színeket bámulom, faltól falig érnek.…

Áll. Néz és vár. Két kábel lóg lefelé és tűnik el a kabát alatt. Tél van, fúj a szél és ő várakozik. A menetrend szerint már tíz perce itt kellene lennie. Már úton kellene lennie hazafelé. De ő csak áll és bámul és még mindig gazdaságosabb csak állni és várni, mint…

Reszket a levegő majdnem minden kék. Csak a levegő fehér és az átláthatatlanban ott van a bizonytalanságot jelentő számomra csak vörös kontúr a tárgyak testén. Villódzik, mintha villámlana néha, ha eleredt az eső elmossa a színeket, ilyenkor minden szürke.Mikor elhagytam a…

A parton sétáltam éppen, hallgattam a tengert. A láthatár messze tűnt ,mikor a semmibe fúrtam a tekintetem és el is nyelte a világ vége a szemem láthatárát. Mint egy óriási zárt száj vagy egy pillantás után a lezárulás pillanatában megdermedt írisz és szembogár közötti…

Rúgja a port a srác és vár, hogy végre leessen rá valami fehérség. Keresi a felhőt az égen ,de még mindig csak kék az ég. Hiába villámlik, hiába zúg most felette az a zöld mennyezet, megálmodta akkor is ,hogy ha nem lehet irányítani már semmit sem csak esett. Sétált csak ez…

Néma rémem falak közöttCsak szeretnémhogy tudd hogy néha velem is van ilyenhogy a szél átfúj a bőrömönmert ha kella hóban én elfekszemhideg a szememetmeg is érintia számonha néha a csókot meglelemakkor már úgyis a mindenemtélbe fordultamőszből fehérbe pont ennyire...és…

Az utca fénye sütött be az ablakon. Narancssárga aranyfolyó mosta ágyának királyságát és rettegett az úr a vánkoson, a dunyha alatt ,mert ismeretlen rém nézett vissza ,ha a szekrény ajtaja megnyikordult és végtelen mély száját felé nyitotta. Fele királyságát adta volna…

Olybá tűnt éjszaka van, a megállapítást újabb követte és így lett valami egészen más a sötétből. A lámpák fényei egymást követték az utcán. Narancssárga színű, ezüstös ragyogás volt az őszi estében. Nem történt semmi, a lába vitte előre és a kalapok karimája,…